Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: A próféta; A költő és a tömeg; Boldog, akit a cár kegyel…; Arion; Barátaimhoz (versek – Soproni András fordításai)
47 A költő és a tömeg Procul este, profani.* A költő elmerengve, halkan Pengette lantja húrjait. Dalolt, s a nép, az avatatlan, A hűvös, gőgös és tudatlan, Bambán fülelte hangjait. A plebsz pedig ekképp kesergett: „Ily hangosan mért énekel? Mi végre terheli fülünket? Miféle cél felé terel? Mit cincog itt? mire tanítgat? Mért gyötri szívünket, agyunkat, Erőszakos mágus gyanánt? Dala szabad, akár a szél, de Meddő is, mint a szél beszéde. Hasznunkra hogy lehetne hát?” A költő Ó, hallgass, nép, te ostoba! A szükség rab napszámosa! Nem tűrhetem kötözködésed! Föld férge vagy, nem ég fia; Mi hasznos, az kell. Más – piha. Apolló szobrát súlyra méred. A hasznot benne nem leled. E kő egy isten! Hát nem érted? Érték neked cserépedényed: Ebéded abba’ főzheted. A plebsz Nem úgy, te, ég kiválasztottja! Fordítsd tehetséged javunkra! Fennkölt tudásod osztva szét, Javítsad véreid szívét! Gyávák vagyunk, rabszolgalelkek, *El innen, avatatlanok.
