Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: A próféta; A költő és a tömeg; Boldog, akit a cár kegyel…; Arion; Barátaimhoz (versek – Soproni András fordításai)
48 Szívünk hideg, mint egy heréltnek, Rágalmazók, kegyetlenek Vagyunk, gonoszak, tökfejek. Tenyész bennünk a bűn, a vétek. Taníts minket a jóra hát, Szeretve, hints merész igéket, Mi pedig hallgatunk reád! A költő Eredjetek! Mi dolga lenne Békés dalnoknak véletek? Szennybe kövültetek. Ilyenbe Lant nem lehelhet életet. Mint rossz koporsót, úgy utállak, Gonoszokat és ostobákat. Már eddig is reátok várt A korbács, tömlöc és a bárd. Elég legyen, rút szolgalelkek! A városokban söprögetnek, Derék dolog, a haszna nagy, De van-e pap, ki odahagyhat Oltárt és áldozati asztalt, Hogy inkább seprűnyélt ragad? Nem harc a célja életünknek, Nem érdek s köznapi viták, Amért születtünk, az az ihlet, Az édes dallamok, s imák. Boldog, akit a cár kegyel... Boldog, akit a cár kegyel, A dalnok, fényes úri körben. Könnyet, kacajt fakaszt, miközben Igazságcseppel fűszerel Hazug mesét, tompult ínyeknek, S hiú bojárt dicsvágyra serkent. A lakomáik éke lett, És hallhat bölcs dicséretet. A hátsó tornácnál eközben A zárt ajtókon át a nép A szolgahadtól üldözötten Hallgatja messzi énekét.
