Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: A próféta; A költő és a tömeg; Boldog, akit a cár kegyel…; Arion; Barátaimhoz (versek – Soproni András fordításai)
46 Alekszandr Szergejevics Puskin A próféta Kietlen pusztaságon át Szomjú lélekkel vánszorogtam, S egy fényes hatszárnyú szeráf Állott elém a válaszúton. És ujja álomkönnyeden Megérintette két szemem. S látó bogári tágra nyíltak, Mint megriasztott sasmadárnak. Megérintette fülemet, S zaj és zúgás töltötte meg: S hallottam mennyek zendülését, És röptét égi angyaloknak, S a vízi szörnyek mint motoznak, S alant a vesszők halk növését. Majd számat érintette meg, S kitépte bűnös nyelvemet, A fecsegőt és hamisat, És néma ajkaim közé Bölcs kígyó fullánkját tevé Kezével, melyre vér tapadt. És felhasítá mellemet, És vergődő szivem kivette, És lángoló, izzó szenet Tett bé a keblembe helyette. A pusztán holtan feküvék, És szólt az Úr hozzám ekképp: „Kelj fel, próféta, hallj és lássál! Igém tüzét vidd szerteszét, Minden tengert s földet bejárjál, S tüzeld az emberek szivét.”
