Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Szajbély Mihály: Csáth Géza a Szanatórium című színdarabjának töredéke és vázlatai
16 a színház első őszi ülésén dönteni fog, bemutatják -e a darabot, és a döntés végül elutasító lett. A félreolvasásban szerepet játszhatott, hogy morfiumos állapotában a valóság helyett azok a vágyak léptek előtérbe, melyeket levele zárórészében így foglalt össze: „Az ősz!... sok jót várok, főleg pénzt. – A darabok, külföld stb... remélem, hogy tavaszra már adhatok neked 4-5000 koronát egy patikabérletre. – Nagyszerű terveink vannak. – Okt[óber ] 1-ig Palics. – Okt[óber ] 1-től a premierig Budapest. Bristol szálló, azután Abbázia vagy Nizza, és májusra újra Palics!”4 Ilyen kilátások mellett, írta Dezsőnek, ahhoz is kedvet kapott, hogy újra elővegye a Szanatórium megírásának tervét. Az ötlet akkor is foglalkoztatta, amikor ősszel több mint két hónapot töltött a Liget Szanatóriumban. A szanatóriumi tartózkodás valódi okát még rokonai előtt is titkolta, mert attól tartott, ha morfinizmusára fény derül, az véget vetne klinikai karrierjé nek. Amikor a Bácsmegyei Napló mégis megszimatolt valamit, nagybátyja, Decsy Jenő érdek lődésére a következőképpen válaszolt november elején: „Köszönöm szíves érdeklődésedet, és bocsánatodat kérem, hogy kérdezősködésedre nem feleltem rögtön, de Nagymama leveléből látom, hogy a B[ácsmegyei] N[apló] már leközölte a cáfolatot, amely tőlem származott. 5 Az igazság az, hogy csakugyan még szanatóriumban vagyok: betegségem elhanyagolt vastagbélhurut, amely tudvalevően fájdalmas. Ezeket a fájdalmakat több orvos (prof[esszor]) vakbélgyulladástól szárma zóaknak tartotta. Itt azonban kiderült, hogy operációra, amit a vakbélbaj okvetlen követel – nincs szükség, és a baj csak egyszerű, de precíz diétás kezelést igényel. Miután ezt otthon nem tudnám megkapni, vagy ha megszerezném magamnak: drágább volna, mint itt a szanatóriumban, itt maradtam tovább is. Fájdalmaim már a második héten megszűntek. Azóta fenn járok, dolgozom, kisétálok, sokat írok – egyúttal kipihenem a nagy nyári saison fáradalmait, ami annál is inkább kapóra jött nekem, mert egyrészt a Szanatórium c[ ímű ] vígjátékomat itt a környezetben, amelyről szól, sokkal gyorsabban befejezhettem, másrészt mert már 1908 nyara óta (öt év) nem voltam szabadságon, szakadatlanul dolgoztam, hol a klinikán, hol fürdőn, visszajövet újra a klinikán, megszakítás nélkül.”6 A darab azonban sem itt, sem később nem készült el, noha naplójában és leveleiben ezután is rendre felbukkant megírásának terve. Utoljára Kabos Edének tett róla említést, már a világháború idején. Levele elkallódott, Kabos 1916. december 30-án kelt válaszleveléből azonban kiderül, hogy benne Hajó Sándorra panaszkodott, aki a Magyar Színház igazgatójától, Beö thy Lászlótól értesülhetett a Szanatórium tervéről, és D é monok című komédiájában, melyet 1916. december 21-én mutatott be a Vígszínház, ellopta annak ötle tét . Legalábbis Csáth szerint. Kabos erről egyáltalán nem volt meggyőződve, és igyekezett megnyugtatni az akkor Földesen körorvosként praktizáló Csáthot: Budapest, 1916. dec[ember] 30. Kedves fiam, a beküldött cikket feltételeivel együtt átadtam Lenkey Gusztávnak, a Pesti Hirlap szer kesztőjének, aki tudomásul vette a feltételeket, és néhány nap múlva meg fogja nekem mondani, hogy közölhető-e a cikk, vagy sem.7 Ami a második ügyet illeti, azt hiszem, 4 Csáth Géza: 1000 × ölel Józsi. Családi levelek 1913–1919. Dér Zoltán hagyatékából s. a. r., utószó Beszédes Valéria. Szabadka, Életjel, 2008. 49. 5 A Bácsmegyei Napló 1913. október 31-i számában megjelent, Csáth Géza nagybeteg című cikkének állításait a lap 1913. november 5-én közreadott, Csáth Géza betegségéről és irodalmi terveiről című írásá ban helyesbítette. 6 Csáth Géza Decsy Jenőnek. PIM, V. 5955/2. 7 Nem jelent meg ebben az időben írása a Pesti Hírlapban.
