Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Kriskó János: Varga Zoltán monográfiája a kecskeméti animációs filmről
116 A kronologikus bemutatásnak természetesen következményei vannak. Például, hogy távol kerültek egymástól az olyan, tematikailag összetartozó sorozatok, mint a magyar kultúrát, történelmet, folklórt egyértelműen tudatos vállalásként, helyi sajátosságként fókuszukba állító Magyar népmesék , a Mesék Mátyás királyról vagy a Mondák a magyar törté nelemből című szériák. Mégsem tűnik zavarónak a kronologikus besorolás, hiszen Varga Zoltán a könyvben következetesen utal a közös csoportba soroló, sokszor hangsúlyozott jellegzetességekre, a sorozatok ornamentális jegyeire. Az elemzések sorát a Vízipók-csodapók sorozat indítja, ellenére annak, hogy a produk ció nem kecskeméti gyökerű, még a fővárosból, a Pannónia Filmstúdióból indult. Igaz, a kezdeti megrendelői szkepszist követő nyilvánvaló sikerét már kecskeméti rajzfilmsorozatként érte el. Varga, mint az összes többi sorozat esetében is, részletesen számba veszi a sorozat felvetette tartalmi kérdéseket, olyan etikai problémákat feszegetve a sorozat kapcsán, mint a barátság határai vagy a másság elfogadásának kérdése, illetve a formaistilisztikai jellegzetességeket, a figurakészlet sajátosságait is pontosan leltározza. A könyvben a legrészletesebb, mintegy félszáz oldalt kitevő egység a 100 részes Magyar népmesék sorozat elemzése. Varga számos szempontot figyelembe vesz, helyenként talán már túlzottan is aprólékos. Néprajzi, folklorisztikai jellegzetességekre éppúgy kiterjed a figyelme, mint a szövegek prozódiai elemzésére, a figurakészletre vagy az ornamentális jegyek szisztematikus felsorolására. Egy olyan olvasó számára, akinek nincsenek a fejében mind a száz epizód tartalmi, hangi és rajzi, stiláris jellegzetességei, csak nehezen követhetőek a szerző lelkesült és kétségkívül nagyon felkészült, szokatlanul részletgazdag ismertetései, amelyek még a hangsáv finomrétegeire is kiterjednek. Módszertani szerepük és hasznosságuk tagadhatatlan, de olvasni őket olykor megerőltető. Szinte követelik, hogy az olvasó továbbhaladás előtt nézze meg az éppen tárgyalt epizódot. Bár a terület szakirodalmát részleteiben nem ismerem, de megkockáztatom, hogy a sorozat ilyen mélységű, minden egyes epizódra kiterjedő elemzésével még soha senki nem próbálkozott. A szerző maga is említi, hogy a Magyar népmesék nemcsak a kecskeméti, de a hazai animáció szem pontjából is az egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású vállalkozás, amelynek világszerte híre van, számos nemzetközi díjat kapott, és nézettsége mára meghaladta a 120 milliót a legnagyobb fájlmegosztó oldalon. A magyar és angol nyelven is elérhető sorozathoz hasonló kulturális teljesítményből kevés van a világon. Külön öröm, hogy kritikai éllel szinte sehol nem illetik a sorozat darabjait, egyöntetű népszerűségnek örvend világszerte. Rövidebb, de nem kevésbé lényegi elemeket tartalmazó elemzést kap Újváry László Mátyás király életének a nép ajkán élő változatait feldolgozó sorozata, a Mesék Mátyás királyról. Varga a sorozat elemzése kapcsán hosszan fejtegeti, hogy a mű a full animation, a realisztikus ábrázolásmód és a sorozatanimációban kifejezetten ritkaságnak számító, például a figuramozgások leegyszerűsítésében tetten érhető limited animation sajátos elegye, kompromisszuma, és mint ilyen, kategóriateremtő vállalkozás a kecskeméti stúdió életében. Számomra Tóth Pál Leo és Fred című szériájának elemzése a könyv legemlékezetesebb fejezete. A művet a szerzővel együtt magam is a hazai animáció különleges kuriózumának tartom, a maga besorolhatatlanságával, műfaji hagyományokra fittyet hányó merészségével, domináns szerzői látásmódjával, cselekménytelenségével, lélektani telitalálataival. Bár megért egy második évadot is, lelkesedésem a Tóth Pál jegyezte első szériának szól. A rendezőnek a sorozat kapcsán a szerző sem tulajdonít kevesebbet, mint az egész hazai filmművészet talán legszebb képsorát, Leo és Fred önmaguknak szóló közös muzsikálását az erősen önreflexív, Koncert című záróepizódban. Mikulás Ferenc ötletére, az Iskolatelevízió megrendelésére készült el a 13 részes, animált középkori krónika, a Mondák a magyar történelemből című sorozat, amelyet rendező ként Jankovich Marcell kifejezetten örömmunkaként vitt végig. A mesei elemek hiánya
