Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: „kell a földnek hű halott” (A Ratkó-életmű birtokbavétele)
104 A motívum alakítása Ratkó társadalomképének alakulását tükrözi. Az életmű további korszakaiban a költő „a kor manipulált, hamis – a marxista ideológia szókészletével megjelenített és propagált – Déva-képzetével szemben teremti meg a maga Déváját: azt a jövőképet, amelyért valóban érdemes áldozatot hozni” (Jánosi, 233.). A motívumot szintetizáló verset (Déva) a kortárs kritika a közösségi költészet – és Ratkó – kifulladása jeleként fogadta. Jánosi ezzel szemben a történelmi kelepcét okolja a „poé tikai-logikai zavarok” miatt. „Ratkó József Dévá ja (s költészete legérvényesebb rétege” ) jóval inkább „a történelmi korszak, a szocializmusnak nevezett »világrendszer« történelmi kifulladását érzékelte [...], semmint önmaga emberi-költői illetéktelenségének határait” (Jánosi, 250.). Babosi munkája interdiszciplináris jellegű, könyve „társadalom-, család-, sajtó-, moz galom-, oktatás-, irodalom-, társaság- és művelődéstörténet”. A diktatúra politikai-társadalmi viszonyai között „történeti szempontok szerint” ábrázolja a k öltő t . „Célom, hogy átfogóan megrajzoljam Ratkó József életútját, művészi és közéleti pályafutását, gondolkodását, szellemi világát, mentalitását, valláshoz, halálhoz, embertársaihoz és a hatalomhoz való viszonyát: kapcsolatait, összeütközéseit és rendszerkritikáit.” (Babosi, 17.) A sorozatszerkesztő utószava szerint Babosi „könyvének legszebb érdeme, hogy ezt a diktatúrával halálig viaskodó arcot mindeddig a legteljesebb történeti, életrajzi és bibliográfiai hálózatrendszerben rajzolja meg” (Jánosi, in. Babosi, 368.). Ha tipizálni kellene, Babosi monográfiája életrajzi , Jánosié életmű -kategória, ez azonban – mint minden skatulyázás – némiképp félrevezető. Jánosi – „mint a belső, a poétikai törekvé sek hátterében álló sorsút szerkezeti vázára” (17.) – szintén támaszkodik az életrajzra (hivatko zásai alapján gyakran Babosi munkájára ). R áadásul a Függelék ben egy curriculumot is ad. Babosi bő nyolcvan oldalon szép képet fest Ratkó irodalmi munkásságáról, a költő alkotói módszeréről, kapcsolatáról kortársaival. A szerepfelfogását , irodalom-, nyelv- és tört éne lemszemléletét tárgyaló fejezet tiszta képet ad a költő erkölcsi-emberi-művészi erejéről. Ratkó az el nem kötelezett humanizmus jegyében jobb emberi-nemzeti esélyekért és jövőért izgatott. Irodalmi munkássága az erkölcs és esztétikum tükre. Babosi kötetről kötetre, alkotói korszakról korszakra haladva – a történész alázatával – foglalja össze a kortárs recepciót, s teszi mellé nagy erudícióval a saját – filozófiai, néprajzi alapozású – értelmezéseit. Kétségtelen, hogy – mint írja – „r észletes esztétikai elemzésekbe ” nem bocsátkozik. Itt-ott, helyenként mégis: a „gyöngyszemekről”, a számára legkedvesebb versekről (Mire virítasz, Ember, fa, Éjszaka. stb.). Babosi Ratkó pályaképét három metszetben – Életrajz, Irodalmi munkásság, Közéleti tevékenység – mutatja be. A szerkezeti tagolás – tudományos értékén túl – beavatásfunkcióval is felruházza a könyvet. Az életrajz közkedvelt, olvasott műfaj. K önyvtárak, boltok keresett darabja. Babosi lendületesen, új mozzanat okkal színezve, téves adatokat kiigazítva meséli el Ratkó és családja történetét, pályafutását, tipródásait. A monográfia harmadik része önálló fejezetekben részletezi közéleti működését . Bemutatja a Tiszadobi Gyermekvárossal és a Berkeszi Gyermekotthonnal megtartott kapcsolatát, szerepét az olvasótábori mozgalomban, harcait a Béres-ügyben, a nagy hallgatottságú nyírségi „illékony folyóirat”, a Hangsúly történetét. Ezek a részek szintén széles érdeklődésre – nem csak literátus olvasókra – tarthatnak számot. A múlt iránt erősödő figyelem is rátalálhat a könyvre. Történelmi lecke a fiatalabb nemzedékeknek, emlékeztető az időseknek. A III/ III-as célkeresztjében álló költő pályaképe ugyanis a Kádár-kori művészek, értelmiség iek sorsmetaforája. A politika erőszakosan fogta és vezetni akarta az alkotók, szerkesztők kezé t, beszűkítette a magyarság történelemszemléletét. Kitűnő mutatóábrája az állapo toknak a Törvénytelen halottaim című vers fogadtatása című alfejezet, a mely bemutatja a Tiszatáj folyóirat és a költő vegzálás át . Bújtatott utalásokkal Ratkó műveiben vissza-vis z szatért a legnagyobb tabu, 1956 emléke. A Törvénytelen halottaim ban elment egészen a falig:
