Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Staar Gyula: A harmadik mérföldkő (Emlékezés Weszely Tiborra)
88 torzképek tarka kavargásából megnyugtató pasztellszínekkel emelkedik ki Németh László romantika ellen lázadó »racionalista-pozitivista gondolkozója« és Sarlóska Ernő elegáns (Benkő által is nagy elismeréssel idézett) »européer osztrák katonatisztje«... A sokféle Bolyai-kép után Benkő Samu most megjelent monográfiája az első írás, amely a képek mögött az emberig férkőzött.” Vekerdi László a Bolyai-kutatás teljes körű ismerete birtokában vehette kézbe Weszely Tibor könyvét. Bízhatunk tehát az értékítéletében, amikor leírta, hogy ez a munka is mérföldkő a Bolyai-kutatásban. Néhány kiragadott részlet a méltatásából: „Weszely Tibor könyve nem egyszerűen egyike a Bolyaiakról írt új könyveknek, a Bolyaiakról írt jó könyveknek, bár az is, kétségkívül. Az, mert Stä ckelhez méltó alapossággal ügyel szöveg és kommentálás követelményeire, Sarlóska Ernőhöz fogható éberséggel a körülményekre; Benkő Samut követi a történeti és emberi vonatkozások summázásában; Tóth Imrét és Toró Tibort a matematika-, illetve természetfilozófiai összefüggések ismertetésében... Weszely Tibor könyve kiszabadította Bolyait a parallelák börtönéből, s megmutatta azt a mérhetetlenül tágasabb teret, amit lángelméje túl a paral- lelákon a matematikai gondolkozás egész világába nyitott. A parallelák inkább csak ablak volt, amelyen keresztül bepillantott ebbe a csodálatos új világba, a modern matematika világába. Az eddigi matematikatörténet-írás Bolyai János könyvét többnyire efelől a kétezer éves »ablak« felől vizsgálta, Weszely radikálisan fordított a nézőponton: az ő Bolyai Jánosa határozottan a jövő, napjaink matematikája felé tekint. S így látszik csak igazán, mennyire az az Appendix, aminek Bolyai nevezte: Scientia spatii... Igazán nagy történetíráshoz illően Weszely könyve nem annyira lezár, mint inkább megnyit kérdéseket; kérdéseket, melyek útbaigazíthatnak a múlt roppant bajosan áttekinthető terepén. Ebben az értelemben írta Tóth Imre Benkő Samu Bolyai-könyvéről, hogy Stä ckelé után a második lépés. Weszelyé a harmadik.«” Olvassunk bele még Császár Ákos professzor méltatásába is. Ő a matematikus precizitásával értékelt: „Weszely Tibor előttünk fekvő könyvének fő érdeme éppen az, hogy ismét könnyen hozzáférhetővé tette Bolyai János matematikai műveinek egészét. Így az érdeklődő és hozzáértő olvasó ismét első kézből nyerhet képet a matematikai tudomány e szellemóriásának nemcsak arról a munkájáról, amelyet végsőkig kicsiszolt, hanem a töredékesen maradt, vagy éppen csak saját használatra készült vázlatos feljegyzésekről is, közvetlenül bepillantva így a kudarcok és sikerek között hányódó alkotó műhelytitkaiba.” Weszely Tiborral 1982-ben találkoztam először, a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a Tentamen és az Appendix megjelenésének 150. évfordulóján tudományos emlékülést rendeztek. Az előadók sorának végén ő, a Marosvásárhelyről érkez ő Bolyai-kutató állt . Nem bánták meg, akik kitartóan ott maradtak ezen az estébe forduló délutánon. Az utolsó előadó, Weszely Tibor felejthetetlen élménnyé varázsolta az emlékülést. Kutatásainak eredményein alapuló, Bolyai János matematikai munkásságát bemutató előadása végét szívszorítóan szép emlékezéssel zárta a hely szellemét is magával hozó matematikus. Hiba lenne nem a teljes szövegét idéznem, ha már a szenvedélytől fűtött hangját nem adhatom tovább. „Adózzunk még néhány percet a kegyeletnek, képzeletben pergessük vissza az irreverzibilis időt, és szóljunk néhány szót a bölcsőhelyekről és azok mai emlékeiről. Egy kis Szeben megyei erdélyi falu, Bó lya az ősi fészek. Itt született Bolyai Farkas is. János már Kolozsváron látta meg a napvilágot, abban a városban, ahol a nagy Mátyás királyunk született. A fiatal Bolyai család első lakhelye Domáld, abban az időben csak néhány viskóból álló isten háta mögötti kis helység, ahol Farkas családi örökségként kapott 12 holdas kis birtoka terült el. De csak három évig, mivel Farkas, mint a marosvásárhelyi kollégium professzora, 1804 tavaszán beköltözik Marosvásárhelyre. Később János a katonaság után hosszabb időre Domáldon húzódik meg. Kézzelfogható Bolyaiemlék ma Domáldon csak János édesanyjának, Árkosi Benkő Zsuzsannának a sírja. Halála előtt néhány héttel a súlyos beteg asszony megígérteti Bolyai Farkassal, hogy ha meghal, akkor őt
