Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Staar Gyula: A harmadik mérföldkő (Emlékezés Weszely Tiborra)
87 Staar Gyula A harmadik mérföldkő Emlékezés Weszely Tiborra (1936–2019) „...mindenki saját maga adja meg életének értelmét.” Werner Heisenberg A matematika világirodalmának egyik gyöngyszeme 1831-ben került ki a nyomdából Marosvásárhelyen. Bolyai János munkája latin nyelven, 26 oldalon, két ábraoldallal és egy oldal hibajegyzékkel jelent meg. Ebben, az általa Scientia spatii -nak nevezett remeklésben a „tér abszolút igaz tudományát”, a párhuzamossági axióma nélküli geometriát építette fel. A Bolyai János nevet örökre a legnagyobb matematikusok sorába emelő írást ma Appendix néven ismeri a világ, mivel édesapja, Bolyai Farkas Tentamen című könyve első kötetének függelékeként jelent meg. Szomorú sorsú matematikus zseninknek ez volt az első, és egyben utolsó nyomtatásban megjelent munkája. Az Appendix napvilágot látásának 150. évfordulóján, 1981-ben a Kriterion Könyvkiadó Bukarestben megjelentette Weszely Tibor Bolyai János matematikai munkássága című köny vét, mely kedvező fogadtatásra talált matematikusaink, matematikatanáraink körében. A könyv szerzője elnyerte a Korunk folyóirat 1982-ben első alkalommal kiadott Bolyaidíját. Ezt az elismerést ezután évről évre kiadták egy természettudományi és egy társadalomtudományi, Romániában magyar nyelven megjelent kötet szerzőjének. Akkor már a Természet Világa szerkesztője voltam, a könyv engem is magával raga dott, természetesnek tartottam, hogy folyóiratunkban szólnunk kell róla . Méltó módon. Császár Ákos akadémikust, a neves matematikust és Vekerdi Lászlót, a kiváló tudománytörténészt kértem meg, hogy méltassák az erdélyi matematikus munkájá t. Írásaik A teljesség igényével összefoglaló cím alatt, karöltve jelentek meg a folyóiratban. 1 Vekerdi László már évtizedek óta kísérte értő figyelemmel a Bolyai-kutatást, annak eredményeit. Ő volt, aki levélnek álcázott tanulmányt írt Németh Lászlónak, hogy készülő Bolyai-drámája megszületését elősegítse, bemutatva abba n a nemeuklideszi geometria kialakulását, az Appendix jelentőségét. És ő volt, aki Benkő Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai könyvét először méltatta itthon a Valóság folyóiratban, rámutatva, hogy ez a munka korszakos lépés a Bolyai-kutatásban. Nem tudom megállni, hogy ne idézzek Vekerdi Lászlónak ebből az írásából , 2 mert lenyűgöz a stílusa, ahogyan nagy tudásanyagát sűríti könnyeden, találó jelzőkkel az előzmények bemutatásához: „Az eddigi életrajzírók inkább csak válogattak a gazdag kéziratos anyagban, s ki-ki a saját Bolyai János-elképzeléséhez keresett (s talált) benne adatokat. Sokféle elsődleges, másodlagos és harmadlagos Bolyai-kép keletkezett a száz év alatt; nagyon különbözőek és nagyon különböző értékűek; Bedőházi »rossz-fiú Jánosától« és Szily »félőrült vadzsenijétől« Dávid Lajos »koravén csodagyerekéig«, Alexits akadémikus »délceg forradalmáráig« és Tabéry »szarvasbikájáig«. A képek és 1 Természet Világa, 1982. 9. sz. 2 Valóság, 1969. 4. sz.
