Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról I.
38 Orosz István Emlékek apámról I. Apám jegyzeteit lapozom. Naplók, visszaemlékezések, levelek. Négy éve halt meg, de még mindig tapintatlanságnak érzem a behatolást az írások személyes szférájába. Feszélyez, hogy átlépve egy határvonalat, olyan közel kerülök hozzá, ahová életében sem szívesen engedett. Vagy talán engedett volna, csak röstellte a kitárulkozást? Ritkán mutatta meg az érzelmeit, ahogy idősödött, egyre kevésbé. Pedig akár felhatalmazásnak is vélhetnék néhány mondatot. „Miért írom ezeket a jegyzeteket? Azért-e, hogy később elolvassam? Nincs kedvem hozzá. Talán időm sem lesz rá. Gyermekeimet, unokáimat majd érdekelni fogja? Én szívesen olvasnám apám, nagyapám naplójegyzeteit.” Nekem, a kézírástól már elszokott olvasónak sem könnyű kisilabizálni a sorokat (még ha némely betűalakban, kötésben, dőlő ékezetben saját írásképemre ismerek, akkor sem), megy-e vajon az unokáknak, vagy a dédunokának (róla, hamarosan hároméves lesz, még nem is tudhatott), hajlandó lesz-e valamelyik venni a fáradtságot, hogy kéziratot böngésszen? „Gyakori kép zelgésem, hogy csaknem negyven éve halott apám feltámad. Mit és hogyan mesélhetnék el neki, mi történt közben, hogyan élvezném ismerkedését mai életünkkel. Milyen szürke ez is így leírva, képzelgésem színességéhez képest!” Apró, sőt az idő haladtával egyre apróbb betűkkel írt, könnyebb olvasni, ha lefényképezem és a képernyőn kétszeresre, háromszorosra nagyítom. Hosszú hezitálás után megkérek valakit a budakeszi könyvtárban, írja be gépbe a Memoár szövegét. A sokkal személyesebb Naplót egyelőre neki sem merem odaadni. Szerencsére Földházi Teréz hamar belejön, néhány hét alatt végez a majd’ százoldalnyi kézirattal. Köszönet érte. Rászáll egy bogár a világító képernyőre, nyitva az ablak, odakinn meleg este van, sétálni kezd a sorok között. Nem izgatják a bepattanó újabb betűk, a kurzor villogására rá sem hederít. Keskeny, fekete, páncélos bogár kajla, hosszú csáppal, másfél centi, legföljebb kettő. Ahogy átváltok a Google online bogárhatározójára, hirtelen elrepül. Mi késztette rá, hogy megírja az életét és a visszaemlékezéssel párhuzamosan naplóírásba is fogjon? „Minden kihullik a fejemből, régebbi dolgokra még emlékszem úgy-ahogy, az utolsó évekből alig maradt meg bennem valami, az is összefolyva egymás hegyén-hátán. Régóta készülök ezért naplót írni, nem tudom, lesz-e belőle valami, ... fordulóponton akartam elkezdeni, június 18-án, utolsó iskolai ténykedésem, a negyedik bés érettségi utolsó napján.” A fordulópont tehát, hogy 61 évesen nyugdíjba ment, de alighanem az üres füzetek is fontosak lehettek az elhatározásában. Hét darab
