Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Clemens J. Setz: A Jézuska (fordította: Tatár Sándor)
14 – Nyomd meg – mondta bizalmatlanul Renate. – M-m! – rázta meg a fejét Juliane. – Én már megnyomtam. Most te jössz. – Csináld te! – húzódott vissza a kislány. Nyúlt-múlt az idő. Külön érzékelni lehetett az egyes másodperceket. – Ha nem csinálod, minden sötét marad – mondta Juliane. – Juliane – szólt rá Dr. Korleuthner. – Csináld te – mondta Renate. – Nemár, Reh, gondolj a bébire odaát! – De hát nem is bébi! – tiltakozott Renate. – De örülni örül! – Papa! – kiáltotta Renate. Ez így már sok volt neki. – Jól van, fogd csak azt a távkapcsolót – igyekezett segíteni rajta Dr. Korleuthner. – Akkor meglátod... – Abszolút semmit nem látok – nyekergett Renate. Juliane leguggolt hozzá, és újból odatartotta elé a távkapcsolót. – Ha nem csinálod, akkor minden sötét marad – mondta türelmes, csitító han gon. – Akkor semmi nem történik. Képzeld csak el... Ez sok volt a kislánynak, segélykérően nézett föl a papájára. Dr. Korleuthner határozatlan mozdulatot tett a két kezével. Ő sem tudott Renaténak segíteni. Úgy két-három perc biztosan eltelt már az sms óta. Minél hosszabbra nyúlt a tehetetlen tipródás, annál jobban érezte a hátát. Mintha egy levegő alkotta, láthatatlan völgyzáró gátfal nyomódna hátulról hozzá. Továbbá hírt adott magáról a hólyagja is. – Rajta, Renate. – Pattintott az ujjával. – Tessék, vedd el! A kislány végre közelebb lépett. Juliane odaadta neki a távkapcsolót. Renate a kezében tartotta, de az arca még mindig arról árulkodott, hogy nem tud megbirkózni a helyzettel. – Nem tudom – mondta. – Csináld inkább te! Furcsán szétterpesztette az ujjait, mintha a távirányító valami ragályt terjesztene. Dr. Korleuthner hátában enyhült a nyomás, és visszatért a józan tárgyilagosságában már-már bűnös kíváncsiság. Vajon szabotálni fogják a lányai az egészet? Be kell majd avatkoznia vajon? Már biztosan eltelt négy perc is. Mi lehet a helyzet odaát Gollbergeréknél? Egész Purkersdorf mély sötétségben terült el előttük. – Most! – mondta Juliane. A húga mellett guggolt. Renatét a sírás kerülgette. Nem akaródzott megnyomnia a gombot. Igaz, nem is ejtette le a távkapcsolót. Hat perc. Dr. Korleuthner azt kérdezte magában, mi lehet vajon Gollbergerék B terve. Ám ekkor Renate megnyomta a gombot. Fényár. A kislány hangos „Fú!”-val a fűbe ejtette a távkapcsolót. Egy magányos nyúl, amely épp ebben a szerencsétlen pillanatban jött elő a házikóból, ott állt tettenérten, a zsigereiig átvilágítva a kifutóban. Aszimmetrikus fülekkel, fordulás közben mozdulatlanná merevedett testtel. És az autóbejáró
