Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Fehér Zoltán: „Német császár levelet ír Kossuthnak" („Kívülről" és „belülről" érkező hazafias mentalitás Bátya dalkincsének szövegeiben)
87 netofonra az alábbi új stílusú, sokfelé ismert katonanótát. Szövege azt a fegyvernemi virtuskodó csipkelődésből származó büszkeséget fejezi ki, amely sok katonadalban felcsendül, s benne a lovas vitéz, a huszár fensősége fejeződik ki a gyalogos bakával szemben. Engedje meg a kedves olvasó, hogy a népdalszöveg kapcsán egy kis nyelvtörténeti kitérőt tegyek. Ma már fel sem tűnik, hogy a dalban per/te szólítják meg a felséges urat. Ez nem bratyizás, nem letegezés, hanem azoknak a hajdani időknek az emléke, amikor nyelvünk még nem ismerte a magázás (önözés) szokását. Pedig a tiszteletteljes tegezés él mai nyelvhasználatunkban. A Jóistent még ma is tegezzük imádságainkban „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Meséinkben pedig az uralkodót így illett megszólítani: „Uram, királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom.” A való életben, főként a főúri levelezésben pedig általános volt a „tekegyelmed” címzés. (Az is érdekes nyelvi jelenség, hogy nem ilyen sorrendben áll a megszólított neve, hogy „királyom, uram”, mint ahogy „Uram, Istenem” a fohászkodás gyakoribb formulája, nem pedig „Istenem, uram”, hiszen nem ismerünk ilyen formát sem: Isten úr, de ilyet igen, hogy Úristen. ) Visszatérve a katonadalra, Örzse néni – talán szándéktalanul – aktualizálta a dal első sorát, amikor Ferenc Jóska helyett Sztalin Jóskát mond. (Micsoda felségsértés abban az időben!) Ez akkor volt ugyanis, amikor a magyar honvédséget gimnasztyorkába, pilotkába, tehát szovjet egyenruhába öltöztették, az 1950-es évek elején. A magyar büszkeség mondatta a hajdani magyar katonával (meg a szovjet megszállás idejének bátyai énekesével ), hogy őt bizony – magyar létére – a ló illetné meg (mert hisz lovas nép a magyar), és csak ezzel tudna imponálni a szeretőjének. A második versszakban már Horthy Miklóst kéri, hogy katonasága idején viselje gondját az édesanyjának. A szöveg utolsó sorában még az „állampolgári engedetlenség” lehetőségét is megemlíti, ha elmarad a szülőről való gondoskodás. Itt azonban már a fenyegetés ismét a „német császárnak” (Ferenc Józsefnek) szól. (Íme a népi történelemszemlélet: Sztalin Jóska, Ferenc Jóska, Horthy Miklós, mindegy, hogy ki, egyformán elviszik a legényeket katonának, akiknek joga sincs követelni jobb bánásmódot. S mindez egyetlen dalban.) Sztalin Jóska, ha bevöttél engöm katonának, Adj hát lovat, adj hát lovat, hogy gyalog ne járjak. Adj hát lovat, adj hát lovat, egy nyerges paripát, Kivel átugratom babám rácsos kiskapuját. Horthy Miklós, ha bevöttél engöm katonának, Viseld gondját, viseld gondját az édesanyámnak Mert ha gondját nem viseled az édesanyámnak, Nem szolgálok három évet a német császárnak.15 Ez a katonadal szövegtípus előkerült Bartók Béla gyűjtésében Ipolyviskről már 1914-ben egy leány előadásában. A szöveg azonban a bátyaival szemben nem 14, hanem csak 11 szótagos, s természetesen a dallam is más. Itt már a császár meg is ígéri a magyar legénynek a „nyerges paripát”. A ló és a vele végzett ugratás, valamint a kapu a magyar népdalok jelkép-rendszerében szexuális szimbólum.16 Ennélfogva dalunk nemcsak katona-, hanem szerelmes dalnak is felfogható, nem csoda hát, hogy leányka énekelte. Bartóknak. 15 Uo. 16 Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Bp. 2010 „A nemzetközi – elssorban népi – szóhasználatban a lóval kapcsolatos tevékenységek a nemi aktust is jelentik..”
