Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Muhel Gábor: A hagyományvesztés identitásformáló szerepe József Attila művészetbölcseletének kialakításában
45 szerelem, hiszen „Vágó Márta környezete intellektuális rivalizálásra késztette, önmaga előtt is igazolnia kellett, hogy intellektuálisan egyenrangú a Kecskeméti testvérekkel, vagy Mannheimmel, s ezért – korábbi filozófia iránti érdeklődését kiteljesítve – beállítódottsága elméleti megalapo zására, teoretikus önmeghatározására törekedett [kiemelés tőlem: M. G.].” 9 Jól mutatja ezt a költő Vágó Mártához írt 1928. október 10-i level e, amiben szintén ez az igény fogalmazódik meg: „[...]és más nem is segít, csak a makulátlan idealista filozófia-metafizika a szellemiekben és a tiszta erkölcsiség a lelkiekben. És akkor segített az ember a legtöbbet, ha mint egyén azt mondhatja – tégy úgy, mint én, gondolkozz a gondolatért, szeress a szeretetért, költs a költészetért – és egy emberélettel közelebb van a jóság és a szolidaritás teljessége mindenki számára.”10 Sokatmondó az is, amit néhány héttel korábban, szeptember 30-án írt szintén Mártának: „Ami kívül hiány zik a világból, azt az ember belül, önmagában kell megteremtse, mert máskülönben elpusztul.”11 Meglepő azonban, hogy öt évvel korábban, az 1923-ban született és Juhász Gyulának ajánlott A Kozmosz éneke című szonettkoszorúját szintén ezzel a gondolattal kezdi: „Külön világot alkotok magam. / Mert mint baktériumnak csepp is tenger, / Idegen, messzi bolygó minden ember, / Kinek csak álma, vágya, gondja van.” E korai vers é ben nem kizárólag irodalmi min tákat és filozófiai toposzokat követ a költő, hanem arra a magánytudatra reflektál, ami már az alig néhány éve verselő fiúban igen erős: „Egyedül fogok én állni a világon, / Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. / [...] S nem fog borulni rám senkise sírva, / Ha majd távozom az örök-néma sírba” ( Magány – 1921). Ebből is látszik, hogy József Attilát már ekkor foglalkoz tatta az egzisztencia és a kozmikus, genetikus eredet problémája, valamint az ontogenezis és a filogenezis közötti lehetséges kapcsolat, s ezen elmélkedett még 1928-ban is, amit az őssejtmotívum és az alábbi Mártának írt levél részlet is tanúsít: „Nem éltem-e át már szü letésem előtt a fajok evolúcióját az amőbától, és huszonhárom és fél évemmel az egész emberiség történelmét?”12 (Ez a gondolat évekkel később A Dunánál soraiban köszön vissza.) A költői oeuvre áttekintésében előre haladva, azt találjuk, hogy kozmikus képpel fejeződik ki az elhagyatottság és társtalanság az 1933-as Reménytelenül ben is: „A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.” Három évvel később, 1936-ban veti papírra Ki-be ugrál... című versét, mely szubjektumelméleti szempontból sem lényegtelen: „Gondoljátok meg: ezen a világon / nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én, / az sincsen.” Aligha tekinthető kizárólagosan költői túlzásnak a Nem emel föl kijelentése sem: „Nem emel föl már senki sem, / belenehezültem a sárba. / Fogadj fiadnak, Istenem, / hogy ne legyek kegyetlen árva.” Árulkodók az ugyanebben az évben írt és a Szép Szó ban megjelent 9 Lengyel András : i. m. 196. 10 Vágó Márta : József Attila. Szépirodalmi. Bp. 1975. 159–160. 11 József Attila válogatott levelezése. (Sajtó alá rendezte és jegyzetelte: Fehér Erzsébet.) Akadémiai. Bp. 1976. 197. 12 Idézi: Tverdota György: József Attila nyelvszemlélete I. A névvarázstól a költői névhasználatig. = ItK. 1985/3. 290. Itt további adalék található az ontogenezis és a filogenezis analógiájával kapcsolatban. Megjegyzés: Haeckel A teremtés természetrajza (1868) című könyvében már utalt rá, hogy „az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést”. A motívum felbukkan az 1936. október 23-án, Gyömrői Edithez írt ...Aki szeretni gyáva vagy című vers utolsó két sorában is: „ Egykor egy sejt a tengerben kikelt, / hadd jusson el már örökös öledhez!” Emellett érdekes összevetni azzal, hogy a Szép Szó József Attila-emlékszámában Móricz Zsigmond a költővel való hódmezővásárhelyi találkozásukat felidézve is említést tesz a gondolatról: „Az emberiség legnagyobb problémája az »ős szülés«. az, hogy nemzheti-e a sejt önmagát? az agy megérintetlenül új gondolat? az egyéniség megválthatja-e, megfordíthatja-e, új útra viheti-e saját valóját?” ( In: Móricz Zsigmond : Nagyon fáj. Az egyetlen teher: az Élet. József Attila emlékeztet magamra. In: Szép Szó. József Attila-emlékszám. 1938/1–2. sz. Hasonmás kiadás. Szépirodalmi. Bp. 1987. 27.) Itt jegyezzük meg, hogy a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2015. szeptember 24–26. között háromnapos konferenciát szervezett Leányfalun József Attila és Móricz Zsigmond kapcsolatáról, ahol többek között erről a szövegről is szó esett.
