Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Farkas Árpád: Szól a kokas…; Várad felé; Damjanich köpenye; Vadászat; Nomád; Májusok; Virágzápor; A vének (versek)
17 Virágzápor Fodroznak már a fürtös akácok, patyolat zivatar közeleg, jő. Sistereghetnek a liliom-lángok, zuhog a szélben az aranyeső. Föl, föl a dombra, hol orgona búg és füvekkel táncol az ég! Hagyd, hogy a mélyben hunyorgó fényben szundítsanak a kék estikék. Virág-tilosba nem lép a táltos, virág-záporban szusszan a rét. Margarétái tükörtojások, étvágycsiklandón keringnek szét. Szirmok hullanak! Föl, föl a dombra! Most futamodj, mielőtt patyolat fényüket fel nem issza a sár –, és ringnak a lábad előtt! A vének Ülnek az eresz alatt az áttetsző időben; hó hull, hatalmas elő-ázsiai pelyhekkel havazik. Bárányok hullnak vagy nyulak, s nyihogó habfehér paripák –: vélük a tél még eltündérkedik. A havazás érdes függönye mögül fölsejlik hirtelen valami rajz –: Dul király mezítlen lányai ringnak. Fölindulnak a vének kinyújtott karokkal, s tétován, mint a vakok a zuhogó fénybe beleivódnak.
