Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 10. szám - Farkas Árpád: Szól a kokas…; Várad felé; Damjanich köpenye; Vadászat; Nomád; Májusok; Virágzápor; A vének (versek)

16

Megosztanánk a jót, a rosszat, gyermeket nemzenénk, s a holdat csörgőnek néki odaadnánk –, gondot ne a tél viseljen ránk.

Hiába, hó hull, s hallom, sussan hajad e romlott márciusban. Maradjon immáron óvó sátram, rejtegetőm az elmúlásban.

Májusok

Májusok, hullámzó asszonyok, Margarétás ágyon, gyolcsfehéren, Alattunk míg harmatfű ropog, Elröpül a lányszalag a szélben.

Szeretni kell, ha mindenek dacára Alázat készt fűszálat hajlani, Leheletünk a pitypang bóbitája,

s a föld alól lépteket hallani.

Ők jönnek: szelíd, fürkész ősök: Hadd lám, az utód bőszen mint szeret, Hűlt háborúkat békévé ölelve Nemz-e a mélynek új s új gyermeket?

És föntről bárányképű felleg Lesi: az Idő rátok mint hajol, Tárt kedvvel talán tűnt tavaszt ölelget, S lüktettet föl a karjai alól –

Májusok, ti áldott asszonyok, Átringotok az esztendőkön szépen. Szoknyátokkal a nyár, ha ellohol, Izzó hajunk tajtékzó fehérben...