Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
92 Ha ezeknél a részleteknél az elbeszélő megfejtené a saját kijelentéseit, az mindenképpen a novella élvezhetősége ellen hatna, egy fontos feszültségkeltő elem veszne el befogadó és szöveg viszonyában, így azonban az olvasó arra van kényszerítve, hogy kiegészítse a narratívát, próbálja kikövetkeztetni a szereplők személyiségét, frusztrációja mögötti okokat. Ez tehát az ábrázolásnak, kérdezésnek az a módja, amely elvezet Thomas Phillips megállapításához, miszerint a minimalizmus „a megszokottat újra érdekessé teszi , és megpróbál meggyőzni minket arról, hogy a mindennapi tapasztalataink látszólagos banalitása azonnali, közvetlen vizsgálatot igényel”. 38 Felmerülhetne annak a lehetősége is, hogy a szereplők szűkszavúságának, önkifejezésük nehézségének okát az alacsony társadalmi státusukban keressük. Ilyesmire utalhat Knudsen is, amikor a minimalizmus karakterjegyei közé sorolja, hogy olyan embereket ábrázol, akik nem képesek kommunikálni és kifejezni a gondolataikat.39 Azonban a szereplők ezen jellemzője nem kapcsolható egyértel műen a műveltséghez, társadalmi osztályhoz. Askildsen szereplőinél semmi nem utal arra, hogy alsóbb osztályokból jönnének, a könyveiről születő kritikák nak mégis visszatérő eleme a szereplők szűkszavúságára való reflektálás. Sindre Hovdenakk például a legutóbbi, 2015-ben megjelent Vennskapets pris (A barátság ára) című novelláskötetéről írja, hogy „mint korábban annyiszor, a szerzőnél most is a távolságról és a hallgatásról van szó ”. 40 A címadó novella remek példája ennek a jelenségnek, a következő párbeszédrészlet is ebből az írásból van: Úgy gondoltam, mivel ő akart találkozni, biztosan beszélni szeretne valamiről, úgyhogy megszólaltam: – Szóval? – Szóval – ismételte meg, majd rövid szünet után hozzátette: egészségünkre. Lehúztam az aperitifet, és azt mondtam, ki kell mennem a mosdóba.41 A novellában ráadásul még szóba is kerül a szűkszavúság, mivel az adja a két egykori barát közti konfliktus alapját, hogy amelyikük a találkozót kérte, nem hajlandó beszélgetni; „...nem gondoltam, hogy megállás nélkül beszélnünk kellene” , 42 jelenti ki a szöveg vége felé, amikor az elbeszélő hangot ad emiatti frusztráció jának. Carver kötetben 1976-ban megjelent Miért nem táncoltok? (Why don’t you dance?) című prózájában is központi kérdés a kommunikáció. Például a hálószobabútorait általunk ismeretlen okból a háza elé kipakoló férfi nem hajlandó részt venni az egyik legalapvetőbb kommunikációs sémában, az 38 Phillips, The Subject of..., 4. 39 Knudsen, „Minimalisme...”, 117. 40 Sindre Hovdenakk, Historisk comeback for Kjell Askildsen: Bokanmeldelse: Kjell Askildsen „Vennskapets pris” hozzáférés: 2018.12.16, https://www.vg.no/rampelys/bok/i/B85Aw/historisk-comeback-for-kjellaskildsen-bokanmeldelse-kjell-askildsen-vennskapets-pris 41 Kjell Askildsen, „A barátság ára”, ford. Vajna Ádám, Észak 1, 3. sz. (2018): 89–92., 90. 42 Kjell Askildsen, „A barátság...”, 91.
