Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Falusi Norbert: A megsebzett Föld története (Történettudomány és ökológia)
237 A Balaton pollengyűjtő területe kb. 200 km sugarú körrel közelíthető meg. Ha az utolsó 500 év eseményeit nézzük, akkor a leglátványosabb változás a bükkös erdők drasztikus csökkenése volt az 1867-es kiegyezést követő időszakban. A tölgy fájának jobb hasznosíthatósága miatt a balatoni tájban az eredetileg magasabb arányban jelen lévő bükkerdők jelentős részét kiirtották, és a helyükre tölgyeseket telepítettek, ezzel jelentős hatást gyakoroltak az erdei mikroklímára és kísérő lágyszárú növényzetre. A második jelentős táji léptékű változás a második világháború idejére tehető. 1939 körül drasztikus erdőirtások, a táj jelentős mértékű erdővesztése mutatható ki a Dunántúlon, és ezek az irtások a telepített tölgyeseket érintették főként.18 Kapitalocén – a tigris nem lesz engedelmes és nem marad távol a vértől Míg az antropocén-narratíva, azaz az ember által meghatározott földtörténeti kor kezdetét az ipari forradalom kezdeteire teszi, amikor elterjedt a szénenergia a gazdaságban, illetve általánosságban beszél az emberi tényezőről, addig a kapitalocén-narratíva a kapitalizmus „olcsó természet végével” számol. Mindezt úgy érthetjük meg, mint azon értékviszonyok kimerülését, melyek hozzáférhetővé tették a „Négy Olcsó Erőforrást”: a munkaerőt, az élelmiszert, az energiát és a nyersanyagokat. A kapitalista gazdasági rendszer működtetéséhez szükséges olcsó erőforrásokat tehát a rendszer szinte ingyen, vagy legalábbis rendkívül olcsón kaparintotta meg évszázadokon keresztül. Konzervatív és liberális közgazdászok úgy fogalmaznak, hogy olyan gátló tényezők álltak elő napjainkban, ami a gazdasági növekedés határait okozzák. Az ökológiai szemlélet ezzel szemben úgy beszél az erőforrások körül kibontakozó konfliktusról, hogy ezeket a határokat a kapitalizmus mint világgazdasági rendszer termelte ki. Jason W. Moore szerint, amit ma tapasztalunk, az a civilizációs stratégiaként értelmezett „olcsó természet” vége, ami a kapitalizmus felemelkedésével született meg az ún. „hosszú tizenhatodik század” során 1450 és 1648 között. A kapitalizmus mint gazdasági és civilizációs projektben a természetet az emberi tevékenységhez képest külsődleges dologként konstruálták meg, és a még nem áruvá változott emberi és nem emberi természet munkáját mozgósították annak érdekében, hogy növeljék a munka termelékenységét az árutermelésben. A kapitalocén-narratíva ennek a fényében értelmezi a táj és a természet átalakítását és előrelépését az 1450 utáni három évszázadban Lengyelországtól Amerikáig, az észak-atlanti tőkehalhalászattól a délkelet-ázsiai fűszerszigetekig bezáróan. Ezek az átalakítások korszakalkotó kifejeződései voltak az értékképződés egy olyan új rendszerének, amely a termelékenységnek és az árutermelésnek 18 Környezettörténet 2019 Konferencia. Környezeti események történeti és természettudományos források tükrében. Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest. Időpont: 2019. október 30.
