Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 9. szám - Lengyel Imre Zsolt: „az értelem diadala” (Racionalizmus és irracionalizmus az Egy polgár vallomásaiban)

41 Lengyel Imre Zsolt „az értelem diadala” Racionalizmus és irracionalizmus az Egy polgár vallomásai ban Az Egy polgár vallomásai címét a recepció tanúsága szerint számos olvasója az alábbi módon oldotta fel: Márai Sándor vallomása, amelyben összefoglalja nézeteit a polgárság­ról. Ez az alapállás lehetővé tette, hogy az értelmezők a szerző más szövegeire, illetve egy ezek alapján rekonstruált gondolkodástörténet és attitűdkészlet ismeretére építkezzenek a mű interpretációja során, hogy az abból ilyen módon rekonstruált állításokat azután visszaépíthessék ugyanebbe az átfogó ismeretanyagba. Az ilyen típusú vizsgálatok vitat­hatatlanul nagy szolgálatot tettek, amennyiben az idők során megalapoztak egy mar­kánsan kirajzolódó szerzői portrét. Tanulmányomban azonban azt a kérdést szeretném felvetni, vajon az elevemegértettségnek ez a struktúrája – amely óhatatlanul kijelöli az olvasói tekintet mozgásirányait, felkínálja az üres helyek kitöltésének módját, és kirajzolja a plauzibilitás határait – nem teszi-e túl korán megszüntetve annak idegenségét bizonyos értelemben hozzáférhetetlenné a szöveget mint szöveget , tehát nem válik-e végső soron éppen a megértésnek az akadályává. A témakör, amely véleményem szerint leginkább kikényszerítheti a szembenézést e kérdéssel, a racionalizmusé. Igen hosszú listája lenne összeállítható azon értelmezőknek, akik az Egy polgár vallomásai ról (is) szólva ebben a beállítódásban vélték megtalálni a Márai-életmű meghatározó alapjellemzőjét: Kulcsár Szabó Ernő a fausti alapkoncepció karteziánus megerősítéséről írt, amely az ember racionális önmegalkotása és az egész­elvűség jegyében még a Hölderlin-féle irracionálistól is idegenkedik;1 Szegedy-Maszák Mihály az értelem megszállottjának látta a szerzőt, aki a misztikától érintetlen városi kultúrát vallja sajátjának;2 Lőrinczy Huba szerint Márai Sándor kartéziánus elmének, a nagy európai hagyománnyal bíró racionalizmus örökösének és folytatójának tudta magát;3 Rónay László úgy vélte, Márai olyan szellemi magatartást igyekezett egyre szen ­vedélyesebben kialakítani, amely alkalmas egy „észszerű” civilizáció keretei között meg­teremthető humanista művészi magatartás kikovácsolására, és akiben irodalmi művek alkotásakor egy egészséges, mindig hasznos tevékenységre orientált polgári hagyomány támadt új életre;4 Gángó Gábor ítélete szerint Márai a racionalitás éthoszát akarja menteni 1 Kulcsár Szabó Ernő, Az egyéniség foglalata: Márai Sándor személyiségfelfogásának szerkeze ­téhez, Irodalmi Szemle, 1991/4., 362–364. 2 Szegedy-Maszák Mihály, Márai Sándor , Bp., Akadémiai, 1991, 84. 3 Lőrinczy Huba, A démonok elszabadulása, ItK, 2006/6., 614. 4 Rónay László, Márai Sándor , Bp., Éghajlat, 2017, 157.

Next

/
Oldalképek
Tartalom