Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
165 Tisztelt Uram! Másodpéldányon elvégeztem a rövidítést, ahogyan sejtettem, nehéz munka volt. Fájt a szívem a mondatokért, és az interjú fölépítése is olyan, hogy szinte lehetetlen a rövidítése. Igyekeztem a szerkezetet és az arányokat megőrizni, nagyon bízom abban, hogy ilyen arányban még elfogadják a rövidítést. Ha igen, kérem, vezessék át az első példányra, s várom vissza a kéziratot. Úgy gondolom, a szedett szöveg monotonságát megtörné, ha pár fényképet is tudnánk közölni Simonyi Professzor Úrról. Az eddigi interjúkban nem közöltünk képeket, de a humán tudományok képviselőit a nagyközönség is jobban ismeri. Ez az interjú az egész életutat végigkíséri, ezért tán igényli is pár fotónak (esetleg dokumentumnak) a közlését. Örülnék, ha ezek beszerzésében tudna segíteni. Barátsággal üdvözli: Füzi László Kecskemét, 1987. ápr. 30. A Simonyi Károllyal készített életútinterjú a Forrás 1987. évi 10. számának első írásaként jelent meg, képekkel. Simonyi Károly akkor még nem tartozott az ünnepelt tudósaink sorába, pedig sokan tudták, hogy 1951-ben Sopronban ő hozott létre először Magyarországon mesterségesen gyorsított részecskékkel atommag-átalakítást, h íres szakkönyvein mérnök- és fizikusgenerációk nőttek fel, műegyetemi előadásai mindig „teltházasak” voltak. Csak hát, nehezen bocsátották meg neki, hogy 1956-ban hagyta magát megválasztani a Központi Fizikai Kutatóintézet Forradalmi Bizottsága elnökének. A nyolcvanas évek végén velünk is nagyot fordult a világ. Füzi László a Forrás főszerkesztője lett, engem pedig a Természet Világa irányítására kértek fel. Ma már tudjuk, mekkora keresztet vettünk akkor a vállunkra, de boldogan cipeltük (ő még ma is ezt teszi), mert elképzeléseink szerinti szellemi műhelyek kialakítására nyílt lehetőség ünk . És persze, ekkor azonnal egymásra is gondoltunk, mert megvalósítandó terveink közé beletartoztak egymás világai. Mielőtt azonban közös útjainkról szólnék, feltehetjük a kérdést, miért éppen a Természet Világáb a küldte levelét Füzi László, Simonyi-interjút kérve a Forrás ba. Erre ő maga adott választ, amikor a Magyar Tudományos Akadémián 2004-ben a Természet Világá ról beszélt: „Meghatódva állok itt, egy százharmincöt éves folyóirat köszöntésekor. A magyar művelődéstörténetben ritka, hogy évszázadosnál korosabb folyóiratok létezzenek, hiszen az évszázadosnál nagyobb kor azt jelenti, hogy történelmi korszakokat, világháborúkat, forradalmakat, ellenforradalmakat, rendszerváltásokat kellett túlélnie egy lapnak, pedig megszokhattuk már, hogy a politikai történések mindig mindent maguk alá hajtanak. Örömmel tapasztalom, hogy ez mégsincs így az élet minden területén… Tulajdonképpen Vekerdi Lászlónak kellene itt állnia helyettem, s neki kellene beszélnie a Természet Világá ról. Két okból is Vekerdi Lászlónak kellene itt állnia. Az egyik ok az, hogy tíz évvel ezelőtt ő írt alapvető tanulmányt, köszöntőt az akkor százhuszonöt éves Természettudományi Közlöny ről a Forrás ban … A másik ok, ami miatt Vekerdi Lászlónak kellene itt állnia, az, hogy valójában ő ismertetett meg a Természet Világá val, annak szerkesztőségével. Még a nyolcvanas évek közepén mondta: »Ha jó és alapos interjút akarsz közölni, akkor keresd meg Staar Gyulát a Természet Világánál.« Megkerestem, s ennek folyományaként jelent meg a Forrás ban a Simonyi Károllyal készített interjúi közül az első, talán a legterjedelmesebb, s talán a legsúlyosabb, Iszonyú
