Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
166 rendet vágtam… címmel. Tulajdonképpen ennek az interjúnak a közlésével kezdődött meg a Természet Világa és a Forrás közötti kapcsolat. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb mutatója a kilencvenes évek közepén megjelentetett, A századvég szellemi körképe című kötet. A könyv a Németh László Társaság égisze alatt, Sándor Ivánnak, a Társaság akkori elnökének a kezdeményezésére, ösztönzésére jött létre, három folyóirat, az Iskolakultúra , a Természet Világa és a Forrás közreműködésével. A Természet Világa segítségével jutottunk hozzá Beck Mihály, Bencze Gyula, Koch Sándor, Schiller Róbert és Toró Tibor alapvető fontosságú tanulmányaihoz … A Természet Világa szerkesztőbizottság ának tagjai között számos olyan természettudóst találunk, aki a humán tudományokban, az irodalomban és a művészetekben is jártas, erről talán éppen nekem kell szólnom. Schiller Róbert új könyvének a címét idézem: Egy kultúra között. Ez a cím s a mögötte álló gondolkodás önmagában is tagadja a kultúra kettészakadásának tényét, és csupán felkészültségünk hiányára hívja fel a figyelmet. Úgy gondolom, manapság éppen a Természet Világá nál őrződött meg a szellem emberének magatartása úgy, ahogyan azt Németh László megfogalmazta. Az eddigiekben elmondottak alapján akár egy kapcsolati hálót is lerajzolhatnánk. A fizika kultúrtörténetének szerzője, Simonyi Károly kapcsolatot tartott Németh Lászlóval, Németh László legjobb olvasója és értője, Vekerdi László hívta fel a Németh László-kutatók figyelmét a Természet Világá ra, s azokra a tudósokra, akik a lap körül tevékenykednek.” 3 Rögzítsük még, hogy A századvég szellemi körképe kötetet a Jelenkor Kiadó jelentette meg Pécsett, 1995-ben. A könyv szerkesztőbizottsága: Füzi László, Géczi János, Poszler György, Sándor Iván (elnök), Staar Gyula és Vekerdi László. A könyv bevezető írásában Sándor Iván így fogalmazta meg a közös célkitűzést: „ Kitűnő tudósokat, művészeket kérünk fel arra, hogy mondják el felismeréseiket a történettudomány, a filozófia, a természettudományok, az etika, a vallásbölcselet, az esztétika, az irodalom, a színház témaköreiben. Miről tehát? Arról, hogy mit látnak ma a legfontosabb kérdéseknek, hogyan jellemeznék a századvég »hiány-szituációját«?; mi van ma még rejtve, amire kifejezéseket nem találunk, de amit illő volna már fogalmakká avatni?; mi van elmúlóban, mi születőben?; merre vezet az út, amelyen rátalálhatunk önmagunkra, és kifejezhetjük azt, ami már kétségtelenül egy másféle kultúrkorszak jeleihez tartozik hozzá?; mit jelent a korábbi igazságok elfogadása helyén a keresés útonléte, és melyek azok a másféle tények, amelyekhez közel hajolva lehetne az élet, a tudomány, a művészet »új szótárain« töprengeni?” Most, amikor újra kézbe vettem a könyvet, feltűnt, hogy az Akadémián mondott köszöntőjében Füzi László a kötethez hozzájárulást adó Természet Világaszerzők között nem említette Vekerdi László nevét, pedig az ő nagy tanulmánya is ott szerepel a kiadványban. Azután rájöttem a megoldásra: Vekerdi Lászlót az irodalmárok és a természettudományok művelői is sajátjuknak tartják. Ezt a Forrás főszerkesztője egyik írásában szépen meg is fogalmazta: „…a tanácskozáson döbbentem rá, hogy a különböző szellemi, politikai, szakmai irányból érkező előadókat egyetlen ember, Vekerdi László tisztelete kapcsolta össze.” 4 3 Természet Világa, 2004. 7. sz. 4 Budapest-Zugló Önkormányzata és a Németh László Társaság – a Forrás, az Iskolakultúra és a Természet Világa szerkesztősége szellemi támogatásával – által, A századvég szellemi körképe címmel
