Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Ana Ristovic: Arany lom; Továbbra is létezem; Az ördög fodrászmester (Orcsik Roland fordításai)
32 Az úgynevezett veséken áthaladnak az úgynevezett zuhatagok. Az úgynevezett májon e világ minden naftája. Az úgynevezett tüdőn a levegő, amely többé nem levegő. Üresség az ürességbe. És így tovább. És mintha továbbra is léteznék. Kedves uram. E vers nemlétébe hősiesen, megfeszült izmokkal kapaszkodom. Még néhány könyv és eltűnik az ész is. Mondhatni, végre, hálistennek. Azzal az utolsóval egyedül a szív marad, lebegnek és pörögnek majd körülötte a levegőben a láthatatlan, metaforikus, lírai test egykori részei, tagjai, formától megfosztva, értelemmel felruházva. A szív a fűben hever majd, egy tisztáson, alig nagyobb, mint az erdei eper. Mindenért dobogni fog, önért is dobogni fog. Elolvas majd egy-két sort, és azt mondja: Ó, szeretem magát. Akkor majd megszólítja egy kis madárka, és elrepül, valóban, nem metaforikusan, azokba a magasságokba, ahol még egyetlen egy vers sem járt. Az ördög fodrászmester A könyvesbolt félig leeresztett szemhéja a fodrászüzlet fénylő szemfehérjébe világít A költők egymásnak és a polcok elszunnyadt könyveinek olvasnak fel közben a töredezett hajszálak nyesegetését figyelik amelyek sorsáról Murakami, Bukowski, Pamuk