Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Bence Erika: Hogyan írd át magad ellenszenvessé? (Szilasi László: Luther kutyái)
125 hivatkozik rá, az „agyafúrt költő”, Orbán Ottó ironikus hangja is megképződik előttünk olvasás közben. Talán a régi, 19. századi magyar irodalmi szövegeket vizsgáló és kultiváló író regénye kapcsán nem stílustalan, modoros azt mondani: „Uraim, le a kalapokkal!” A Luther kutyái val jelentős, nagyívű, értékes regény jelent meg a 21. századi magyar irodalomban. Ezt a vonatkozó idézettel is hangsúlyozni szerettem volna. Hogy magam is így gondolom. Amúgy, s nem tudom, hogy ebben van-e szerepe nemi identitásunknak, számomra – és ezért szeretem hangsúlyozni, hogy van távolság a szerző és elbeszélője között e regényben is – A harmadik híd nagyvonalú Sugár Déneséhez, karakán Damon Straljához képest kissé ellenszenvessé írta át magát: enyhén szexista, a betegség természetéből következő, de korábban is fennálló egocentrikus valóságérzékeléssel, világlátással. (Következő megjegyzésemnek viszont semmi köze az irodalomhoz és értékéhez sem. Nem a valósághű ábrázolás számonkérése – amit egyébként korábbi, a fikcióról alkotott véleményem is alátámaszt. Csak azért említem, mert egy sztereotípiáról van szó. A regény Bizonyos argumentumok című alfejezetének egyik részletében újvidéki történésekről í r, s az epizódot poénnal zárja az elbeszélő. Ebben a „kirendelt kényszerközönség leghátsó soraiban unatkozó, magyarul nem beszélő, kiskosztümös, óriás mellű, szerb bombázók”-ról (28) esik szó. Nem is egészen értem, csak feltételezem, hogy az az előítélet húzódik mögötte, miszerint a határon túli magyar tanszakok hallgatói nem is tudnak magyarul. Ez esetben: hogy szerbek. Honnan és hogyan lehet kirendelni magyarul nem tudó, kiskosztümös, óriás mellű, szerb bombázókat egy magyarul elhangzó, régi magyar irodalomról szóló előadásra?) (Magvető, 2018)
