Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Mórocz Gábor: Narratívák metszéspontjában (Buda Ferenc Isten szalmaszálán című versének elemzése)
103 belátás; kár, hogy megfogalmazási módja az Isten szalmaszálán 4. versszakában némiképp pontatlan. Konkretizálva: talán szerencsésebb volna, ha az „elmúlásom ára majd a / folytatás leszen” helyett a „folytatásom ára majd az / elmúlás leszen” szentenciaszerű megállapítás szerepelne a strófa 4–5. sorában. E kicsiny korrekció megtételével már alighanem minden kifogáson felül állhatna ez a szerénynek, redukáltnak tűnő, valójában kivételes poétikai és eszmei összetettséget magába sűrítő költemény.) * Bevezetőnkben utaltunk arra, hogy Buda Ferenc életművének avatott ismerője, Füzi László dalként határozta meg az általunk bemutatott lírai alkotás műfaját. Ahogyan ő fogalmazott: „ Néha pedig a teljes élmény fedezetével megjelenik [Buda Ferenc újabb költői világában – M. G.] a dal, ismét csak a dal, azzal a tisztasággal, mint ötven évvel ezelőtt, a Ne rejtőzz el és a Szürkeszemű írásakor: »Gömbre írt szivárvány – / Egykor az valék: / Isten szalmaszálán / Szappanbuborék.«” 7 Zárszóként érdemes megemlítenünk, hogy Füzi gondolatai nem teljesen előzmény nélküliek a Buda-recepció történetében. Elegendő csak Ilia Mihálynak az Ébresszen aranysíp ról, a költő második kötetéről szóló recenziójára gondolnunk. A szegedi irodalomtörténész ebben az 1971-es írásában – a Kés, virág című fiatalkori Buda-vers értelmezése kapcsán – olyan következtetésekre jutott, amelyek az évtizedekkel később született Isten szalmaszálán című műre is maradéktalanul érvényesek: „Bármilyen furcsának is tűnik, de ebben a nem szokványos poézisben ott van a dal […]”; a dal, amely Buda Ferencnél „szokatlanul erős és súlyos gondolatisággal telítődik”. 8 7 Füzi László: i. m., 23. 8 Ilia Mihály: Egy költő törvénykeresése (Buda Ferenc: Ébresszen aranysíp ), Új Írás, 1971/9., 124.
