Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
76 emberek hibája miatt az elmúlt száz évben semmivé, üres szólammá vált, és arról vall a lírai én, hogy ez számára csalódást okoz: „Családi házzá vált minden szavad, / s lobog a téglák pirosában / a vakolat alatt. / Én mégis fázom nélküled, / nekem / alig jutsz már kabátnak. // És láttam új szobraidat, / csak mosolyognak, / már nem hadonásznak.” Ez a poétikai szempontból is kevésbé sikerült szabadvers az alkalmi-ideologikus költészet iskolapéldája, és több szempontból is tanulságos. Mélységes, az eszme iránti meggyőződés hatja át ugyan a beszélő szólamát, de elmondható, hogy Baka egyetlen vers erejéig bizonytalanodik el , direkt módon alárendelve a költészetet az ideológiának, a verset az ideológia szócsövévé téve. Hozzá képest elődjének, József Attilának vagy (erdélyi) kortársai közül például Kányádi Sándornak, Magyari Lajosnak, Szilágyi Domokosnak vagy Lászlóffy Aladárnak jóval több versbe kerül, amíg felismerik a szocialista-kommunista ideológia hamis voltát. Nem beszélve azokról, akik fel sem ismerik, vagy nem akarják felismerni, akik (potenciális/kvázi) művészetüket – néhány kivételes alkotásuktól eltekintve – mindvégig direkt módon a szocialista-kommunista eszméknek rendelték alá, mint például Horváth István, Szemlér Ferenc, Asztalos István vagy Nagy István. Baka Istvánnak ez a szövege ugyanakkor úgy is olvasható, mint annak a bizonyítéka, hogy esztétikai értelemben mi nem vers, és a költészet egészét szemügyre véve innen belátható, hogy miként jut el addig a versig, amelynek alapja a metafora, illetve addig a nyelvfelfogásig, amely szerint a nyelv nem a világ, a társadalmi folyamatok leképeződése, nem a politika szolgálóleánya, hanem a nyelv, a vers maga a világ, tehát amelyben az én, a közösség, a nemzet léte is nyelvi kérdésként, az intertextuális-interkulturális utalások által megképződő (költő)szerepek beszédében, a kultúra, a hagyomány részeként ragadható meg. Így, a nyelv közegében válik egyetemes és autentikus szerepjátékká Baka kanonizált verseiben a közösségi költőszerep és annak iróniája (Dózsa, Petőfi, Vörösmarty, Zrínyi, Széchenyi, Yorick, Sztyepan Pehotnij, Háry János), nem pedig a vers válik valamilyen aktuális társadalmi, politikai probléma (ál)megoldásává. Ezt magyarázza az az életrajzi, a költő szellemi biográfiájának lényeges mozzanatát képező tény is – és ezzel összefüggésben érthető meg az is, hogy még a leningrádi (szentpétervári) élményei előtt levő költő Leninje miként válik később ironizált figurává a Sztyepan Pehotnij-versekben 20 –, hogy Baka egyetemistaként a leningrádi Zsdanov Egyetemen töltötte az 1971–1972. tanévet, amelynek során kapcsolatba került a szellemi élet peremére szorított fiatal értelmiségiekkel, akik beavatták a szamizdat irodalom titkaiba. Mandelstam, Szosznora, Brodszkij verseinek olvasása nyomán döbbent rá magyarságára, ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani, aki azokat a létélményeit fogalmazza meg, amelyek másokéival közösek. 21 Így találta meg versben a közvetett politizálás lehetőségét, és immár esztétikailag igényes versnyelven szóló költeményeiben teremtette meg azokat az adekvát történelmi szituációkat és személyeket, akiknek a maszkjában nemcsak szerepjátékos költészetet hozott létre, hanem olyan emberi-költői magatartást, ars poeticát is teremtett, amely poétikai szempontból hiteles, emberi és alkotóerkölcsi értelemben tudatos, letisztult, mert ideológiai sallangtól mentes. osztálynak tekintette, mivel szerinte az iparilag fejletlenebb országokban a kis létszámú munkásosztályt a szegényparasztság egészíti ki, így elegendő mértékű munkásosztály nélkül is lehetséges a proletárdiktatúra. A 20. század eleji imperializmust a kapitalizmus utolsó lépcsőfokaként fogta fel. 20 A Sztyepan Pehotnij-alteregó kifejtett értelmezését ld. Borsodi L. László: Maszk és szerepjáték . Baka István költészetei , Kalligram Kiadó, Budapest, 303 p., itt: 199–207. 21 Ld. Bővebb életrajz. Baka István (Szekszárd, 1948. júl. 25. – Szeged, 1995. szept. 20.) , in: Baka István Alapítvány, http://www.baka.hu/bovebb-eletrajz [utolsó megtekintés: 2018. július 7.]