Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
66 Borsodi L. László József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire 1 Ha világirodalmi vonatkozásban Rilke költészete tárgyias intellektualizmusának létértelmezése és nyelvfilozófiája határozza meg az induló Baka- életművet , amelyben szintén a konkrét valóságelemek teremtenek szimbolikus jelentéslehetőségeket, és a szavak mint tárgyiasságok jelölik ki az egzisztencia különböző dimenzióit, akkor magyar irodalmi vonatkozásban mind a rezignált szomorúság, mind a tárgyias intellektualizmus tekintetében a Rilke költészetfelfogásával összeegyeztethető, a kezdetektől vállalt és a Baka-poétika egészét meghatározó költői hagyomány József Attila költészete. A József Attila című négyrészes vers 2 nem a mester előtti hódolat, még csak nem is a költészete esztétikai értékének szóló (felszínes) udvariassági gesztus, hanem hagyományértelmezés. A vers tanúsága szerint a fiatal Baka Istvánnak József Attila költői univerzuma felé fordulni nyelvi-költészeti értelemben létkérdés. Az új, a kialakulóban levő, szándéka szerint a metaforikus versbeszédre és a költői nyelv szerepjátékos természetére alapozó, az isteni nyelv, a nyelven túli nyelv dimenziói felé törő poétika helyét keresi a (magyar és világirodalmi) költészeti hagyományban, viszonyítási pontokat igyekszik kijelölni a maga számára. Egyben arra törekszik, hogy (a többi mozgósított és ezután dialógusba hívott kulturális terrénumok mellett) a József Attila-i univerzum is helyet engedjen a Bakáénak. A költőelőd az, aki kijelölheti világának a határait: „Te választod ki a világot / a nyíló évszak ihletének, / ha nézünk, te dobod az árnyat, / hogy határa legyen a fénynek.”(2) József Attila költői hitvallását és létfelfogását magáévá téve már a kezdeteknél tudja Baka poétikája, hogy a külső és belső kapaszkodók hiányában, a magát mindig másnak álcázó világba vetett („A csend arca mögött a Sátán / krisztusa bujdosik” – 3), magára maradt ember, költő számára az egyetlen lehetséges, követhető magatartás a megfigyelés, a reflexió és 1 A tanulmány egy hosszabb lélegzetvételű értekezés ( Baka István „apokrif” költészete. Ami a Tájkép fohásszal című gyűjteményes kötetből kimaradt ) harmadik része a Baka István által kanonizált, a Tájkép fohásszal című kötetben ( Versek 1969–1995 , Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996) véglegesített költészetnek és az abból kimaradt „apokrif” szövegeknek, vagyis az Összegyűjtött versek (Kalligram Kiadó, Budapest, 2016; szerkesztette, a szöveget gondozta és az utószót írta: Bombitz Attila) függeléke Korai versek című fejezetében közreadott ifjúkori zsengéknek a dialógusáról, az utóbbiakban érvényesülő hatásokról, kiemelten a József Attila-költészet szerepéről. 2 1965. szeptember 24. Megjegyzés: Ahol nem az értekező szövegbe ágyazva, hanem lábjegyzetben jelölöm a versek, versvázlatok, változatok, töredékek bibliográfiai adatait, ott az Összegyűjtött versek ben érvényesített jelölési logikát követem: keletkezés dátuma, ennek hiányában keltezés nélküli (K. n.), a keltezés nélküli közlés után zárójelben megjelenő dátum a megközelítő keletkezési időszakot jelöli, végül pedig egyes szövegek esetében a Baka István életében vagy halála után folyóiratban/ napilapban való megjelenést tüntetem fel.
