Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Gömöri György: Egy 1959-es levél Iłłakowiczównától
63 tagja lehetett. Utána közli, hogy elég régen ír verset, de „56 előtt az ember inkább a fiókjának írt, mint nyomtatásra” , viszont 1957-ben már megjelent saját verseskötete, a Niepogoda (Rossz idő). Levelét Ratajczak ezzel a mondattal zárja: „Mivel elég jól ismerem Kaziemiera I łl akowiczównát, a (többek közt) magyarból műfordítót, alkalomadtán szolgálhatok kapcsolatot teremtő segítséggel vagy javaslatcserével.” 2 Tüstént válaszolhattam Ratajczaknak, mert második, 1958. júliusi levelében szabadkozik amiatt, hogy ő viszont megkésve válaszol: időközben két hónapot szanatóriumban töltött. Megkérdeztem, mi érdekli, kiderül, hogy minden, beleértve a lengyel emigráció irodalmát és lapjait, amiket nem enged be az országba a postai cenzúra. Amit ezekből eddig látott, azt kölcsön kapta I łł akowiczównától. Az angol költők közül különösen T. S. Eliot érdekelné. Ezért szívesen küld cserébe lengyel folyóiratokat vagy könyveket. „Vettem a lapot”, és hamarosan küldtem egy kis kötet Eliotot Józefnek, de elküldtem vele első saját verseskötetemet is, a Londonban kiadott Virág-bizonyság ot. Mindkettőre reagált 1959. február 2-án kelt levelében – megint csak az idősebb költőnőhöz fűződő kapcsolata konteksztusában. Ratajczak kérésére I łł akowiczówna magyar tanárával (vagy tanárnőjével?) együtt lefordította neki öt versemet, köztük a Változatok egy ismert témára című hosszabb verssel, amit akkori verstermésemből a legjobbnak véltem. Gondolom, ezek nyersfordítás-piszkozatok voltak, mert Ratajczak még dolgozni akart rajtuk, s legjobb tudomásom szerint nem közölték őket később lengyel lapok. A költőnő, akinek Ratajczak megmutatta legutóbbi levelemet, ahhoz az ötletemhez is fűzött egy megjegyzést, hogy valamilyen magyarbarát irodalmi kört kellene létrehozni Pozna ń ban, illetve valamit, ami megvalósítaná a rendszeres magyartanítást. Azt mondta Ratajczaknak, valóban hiányzik egy Magyar Intézet a városból, talán Csorba Tibor festőt, aki gyakran jár errefelé, rá lehetne venni, hogy támogassa az ügyet – ő maga ebben a kérdésben nem illetékes. 3 De új barátom még egy érdekes hírrel szolgál: Iłłlakówiczówna addig beszélt a lelkére, amíg Ratajczak el nem adta neki a tőlem frissen beszerzett Eliot-kötetet, ami „nagyon tetszik” a költőnőnek. Ennek az árából, í rja ugyanebben a levélben, Józef két újabb könyvet vett és adott fel nekem, „I łł a” (a költőnő rövidített neve) prózáját és egy B ą k nevű költő kötetét. De úgy látszik, levelezésünk komolyan fölkeltette I łł a érdeklődését irántam, mert 1959. június 9-i levelében Ratajczak már arra kér, írjak k ö zvetlenül az idősebb hölgynek – magyarul és írógéppel, hogy jól olvasható legyen. Ezt meg is tettem, s erre a levelemre jött kétoldalas válasz Kazimiera I łł akowiczównától, 1959. november másodiki keltezéssel. A levél géppel van írva, csak a megszólítást és aláírást, valamint az aláírás alatti megjegyzést írta I łł a kézzel, s korábban ismeretlen adatok vannak benne a költőnő magyar kapcsolatairól. „Poznan (sic) Gajowa, 4. m. 8 2 XI 59 Kedves ifjú kollégám, Nagyon köszönöm okt(óber) 15-én kelt levelét, amit tegnapi magyar olvasásom alkalmából teljes egészében lefordítottam. Hosszú évek óta minden vasárnap délután – ha Poznańban vagyok – magyarul olvasok valakivel, akinek magyar az édesanyja, és az elemi iskoláit Magyarorsz á gon végezte, ám mégis nagyon keveset tud magyarul, úgyhogy 2 Lengyel eredetije : Odra , 2009/2. Ugyanitt közöltem I łł akowiczówna hozzám írt levelét. 3 Ratajczak levele Gömöri Györgyhöz, 1959. február 26-i keltezéssel. Poznańban csak 1992-ben létesült magyar lektorátus, és 2001-től lett az Adam Mickiewicz Egyetemen Magyar Fiológiai Tanszék Brendel János vezetésével. Ez 2005-ben átalakult Finnugor Tanszékké, ami a mai napig működik, de a magyar szakos hallgatók nyelvünket rendszerint nem a finnugor nyelvekkel együtt tanulják.
