Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Beke József: „Fénylik mint nap, sajog mint arany”

79

Régiesen. („Sajog mint arany”

.)

. Ha alaposan megvizsgáljuk a kéziratot, feltűnik, hogy a

jegyzetek más, kissé vastagabb tollal készültek, nyilván utólag. Ha pedig visszalapozunk a

versbeli

ragyog szó áthúzásához, ott is ezt a vastagabb tollvonást látjuk, és természetesen a

lapszélen lévő

sajog szó is ugyanezt a vastagabb írásmódot mutatja. Tehát valószínű, hogy

a költőnek a szöveg véglegesítésekor, amikor a jegyzeteket készítette, akkor jutott eszébe

az évtizeddel előbb már alkalmazott

sajog–ragyog jelentéskapcsolódás. Alátámasztja ezt

az a tény is, hogy a

Buda halálá

t a költő szinte „rohammunkában”, szokatlanul gyorsan

alkotta meg, ugyanakkor pedig igen sok benne az utólagos javítás. Keresztury Dezső, a

hasonmás kiadás gondozója a könyv Utószavában így fogalmaz:

„A Buda halála

fogalmaz-

ványán nyüzsög a változtatás…”

7

5

Kérdés marad még az, hogy ha nem a

Peer-kódex

ből, akkor honnan ismerhette Arany a

Szent László-ének szövegét.

A válasz nagy valószínűséggel ez: Toldy Ferenc összefoglaló irodalomtörténeti könyvéből.

8 Ugyanis azt bizonyosan tudjuk, hogy Toldy Ferenc úttörő műve, a magyar irodalomtörténet-írásnak ez az első nagy teljesítménye Aranynak nagykőrösi tanár korában

nélkülözhetetlen forrása volt. Sőt nemcsak magának, hanem diákjainak is. Bizonyítja ezt

egy olyan levél

9

, amelyet 1858. február 24-én írt Lévay Józsefnek, Miskolcon élő költőbarátjának. Ebben tanítási módszereiről tájékoztatja Lévayt, beszámol a használt segédeszközeiről, s itt említi „Toldy irodalomtörténetét”, itt olvasható ez a fél mondat is, amely a

diákokra vonatkozik:

„…örömestebb adom kezükbe Toldy Példatárát”

.

S valóban – amint a Katona József Megyei Könyvtár példányában is látható – Toldy

Ferenc említett könyvének II. kötetében találjuk a Példatár című részt. Ebben a szerző

régi-régi irodalmi szemelvényeket is közöl, köztük a

Peer-kódex

ből az

Ének Szent László királyról című verset is. Toldy a vers jegyzetében tudatja itt, hogy a kódexnek „mostanság

holléte nem tudatik”, ezért nem az eredeti, régies írásmódban közli a verset, hanem a saját

régebben kiadott

10 „költészeti kézikönyvéből” így: Te dicsekedel királyi székedben,

Képed’ feltették a’ magos kőszálra,

Fénylik mint nap, salyog mint arany;

Nem elégszik senki tereád nézni.

Toldy két megjegyzést fűz ehhez az idézethez. Az egyik a

sajog

hoz csak ennyi:

„Ragyog”. Íme tehát Toldy Ferenc – akit a magyar irodalomtörténet-írás atyjának szoktak

nevezni (egyébként orvos is volt: az ő nevét viseli ma a ceglédi kórház)

– fejtette meg a

versszöveg elavult szavának itteni értelmét, s jegyzetével hívta fel a figyelmet (minden

bizonnyal Aranyét is) a szó régies értelmére. Érdemes itt megjegyezni, hogy nagy szófejtő

szótárunk

11 ezt a ’csillog, fénylik’ jelentést tartja a sajog ige eredeti értelmének, erre vannak

régi nyelvi adatok, a legelső éppen az, amely a

Szent László-ének

ből való; a

sajog szónak mai ,bizsergően fáj’ értelmére csak sokkal későbbi példákat ismer a nyelvtudomány.

7 i. m. 143.

8 Toldy Ferenc:

A magyar nemzeti irodalom története

, Budapest, 1851.

9 

Arany János leveleskönyve

, vál., szerk., Sáfrán Györgyi, Budapest, 1982, Gondolat Kiadó, 426.

10 Toldy Ferenc:

Handbuch der ungarischen Poesie I. 4.

11 

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III

., Bp., 1967–1976. Akadémiai Kiadó III. 473.