Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Beke József: „Fénylik mint nap, sajog mint arany”
80 Toldy Ferenc másik megjegyzése is tanulságos: „Itt azon érc szobra érintetik a nagy királynak, melyről az I. kötet 128. lapján emlékeztünk.” Ezen a lapon Toldy a régi magyar képzőművészet összefoglalásában olyan nevezetes épületeket és szobrokat sorol fel, amelyek a török kor pusztításának estek áldozatul, és köztük van „sz. László nagyszerű lovag szobra (1390), mely ércben és aranyozva szinte [= szintén] Váradon pompázott, míg 1660. [-ban] említett társai sorsában osztozott”. Ma talán nem árt még két megjegyzést hozzátenni a fenti versidézethez. 1./ Az idézet elején a „ képed ” úgy értendő, hogy régi nyelvünkben ez szobrot is jelentett. 2./ Az utolsó sor mai értelme: Senki nem tud téged eléggé csodálni. Szent Lászlónak e híres szobrát más versben is őrzi irodalmunk: a legelső név szerint ismert magyar (bár latinul verselő) költőnk, Janus Pannonius 1458-ban még látta, emlegeti is a Búcsú Váradtól címen ismert művében, s téli utazásához a szent király oltalmát kéri. Sajnos mi már ezt az aranyozott szobrot nem csodálhatjuk. Szent Lászlót és Arany Jánost igen.
