Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Térey János: Egy, kettő, három!
7 Térey János Egy, kettő, három! A nyilvánosság terei közül, nem számítva iskoláimat, leginkább a mozikra emlékszem gyerekkoromból. A Vígnek az Aranybika szálló oldalában lejtős oldalfolyosója volt tört csempéből kirakott mozaikpadlóval és fekete-fehér moziszínészfotókkal az előcsarnokban, Bujtor István és Bordán Irén, Belmondo és Monica Vitti portréjával. Ők mind velünk lélegeztek, nőttek és fogytak el, ismertük őket a színes magazinokból, benépesítették a gondolatainkat, és olykor le is léptek a falról, mint Mary Pickford vagy Douglas Fairbanks, akár Mándy mozijának kopott előcsarnokában. Csillárja és nagyvonalú, gipszstukkós karzata is volt a Vígnek, és van ma is, mert lényegében változatlan arculattal ez a színház kamaraterme. S ez a mozira nézve túlélést, a színházra nézve kevés jót jelent (az elkerülhetetlen ráncfelvarrásokon kívül hozzányúlni sem tudtak a megkopott teremhez). Itt láttam a Csillagok háborújá t apámmal, 1978 nyarán, a lebilincselő és új dimenziót nyitó első részt, életem első átélhető mítoszát a szürreális formájú birodalmi csillagrombolókkal, az Erőt megtestesítő Jedi- lovagokkal, és Darth Vaderrel, a fekete lovaggal, aki sajnálatosan rossz útra tért. Luke Skywalker terepsiklót vezetett, és gazdálkodó volt, mint a nagyapám meg a szépapám. Persze, ő a repülőtiszti akadémiára készült közben. Nem értettem, hogyan lehet ennyire sebezhető egy akkora szuperfegyver, mint a Halálcsillag? Csak úgy el lehet rabolni a hipertitkos terveit? Az antropomorf robotok közül az aranyszínű Threepiót könnyen azonosítottam a Bádogemberrel az Óz ból. Csubakka, a két méteres, szőrmók vuki egyszerre volt beszélő pulikutya, az ember hű társa, továbbá kifordított Sancho Panza is, másodpilóta a pofátlan, mégis megnyerő csempész, Han Solo oldalán: ők ketten problémamegoldók, akik mindig, mindennel boldogulnak. „Csubakka ujjai végigzongoráznak a műszerfal billentyűzetén”, ahogyan a képregényváltozatban áll. Nagyon érdekes, hogy bár a Birodalomnak egyértelműen náci stichje volt, az idegenség, már akkor, muszlim színezetet öltött a sivatagi városok kupoláival és karcsú, vékony tornyaival, a csillagközi kikötők, átrakóbázisok is pont olyanok voltak a sivatagban, mint az oázisok, s az ott tapasztalt idegengyűlölet és agresszió is a mát, a migráció és a terrorizmus korát előlegezte meg a sötét, hosszú lebernyegekkel együtt. Buckalakók, ez a kifejezés is innen zuhant alá a közbeszédbe. (Pedig lehetett volna a filmbeli egzotikum, teszem azt, fekete-afrikai vagy mandzsúriai beütésű is.)
