Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
101 A félig megélt történelemben ugyanis az idő képlékeny. A múlt , jelen és jövő megkülönböztetésén alapuló, többé-kevésbé megbízható hétköznapi linearitása több irányból is megszakítható. A megszakítás lehetőségét az teremti meg, hogy a társadalom múlt jához, de olykor még elképzelt jövőjéhez fűződő viszony a sem egyszerűen kronológiai, hanem ettől elválaszthatatlanul egyszersmind politikai értékviszony is. Ezért a m últ nem csupán a jelen időbeli előzménynek, hanem rendre a régebbi múlthoz viszonyított, a jelenben kiigazításra szoruló kisiklásnak tűnik. Az idő „visszafordításának” igénye ebben az értelemben mindig valami képzelt, vagy valóságos történelmi kontinuitás megteremtésére tett kísérlet. A lineáris idő kisiklatása másfelől – mint a kommunista ideológia példáján látszik – a jövő irányából is megvalósítható. Ebben az esetben a múlt ahhoz az elképzelt j övőhöz képest, szorul kiigazításra, melynek megvalósítása történetesen a jelen feladata. Akár így, akár úgy, a múlt, és ezzel együtt a társadalmi emlékezet mindkét esetben átírható. Sőt , átírása a politikai mozgósítás leghatékonyabb jelenbeli eszköze. Az idő e különös „visszafordíthatóságának” nyomait a tárgyi környezet közvetlenül is őrzi. Közép-Kelet-Európában az emlékművek, a k özterek nemcsak a művészet- és településtörténet, hanem a politikatörténet részei is. A budapesti Kossuth tér szobrai alapján megírható az elmúlt jó száz év magyar történelme. Andrássy Gyula szobrát 1906-ban állították fel a tér déli oldalán. Nem egészen másfél évtizeddel később, a Tanácsköztársaság idején, mint a feudális múlt egyik szimbólumát, lefedték, a Tanácsközt ársaság bukása után helyreállították , majd 1945-ben végleg lebontották. 2015-ben eredeti helyén, eredeti formájában állították fel újra. Valamivel több mint százéves történetének háromnegyed részében a szobor fizikailag még csak nem is létezett: helyén az utolsó bő három évtizedben annak a József Attilának a szobra állt, akit történetesen éppen a z Andrássy-szobor előtt örökít meg egy 1927-ben készült fénykép. Ám mi vel a költő szobra nem illeszkedett a tér helyreállított eredeti politikai szimbolikájába, őt is utolérte a sorsa: a felújítás során távolabbra helyezték. A tér átellenes, északi oldalán Tisza István 1934-ben emelt szobrának háborút túlélt maradványait 1948-ban bontották le. Mellékalakjait múzeumok, közterek között osztották szét, de jutott belőlük még egy budapesti laktanyának is. A többit újrahasznosították. Úgy hírlik, hogy néhány fiatal szobrásztanoncot még az 1960-as években is a Tisza-szobor törmelékei látta el nyersanyaggal. 2014-ben állították fel újra. Épp két évvel azután, hogy Károlyi Mihály tőle légvonalban néhány méterre lévő, 1975-ben állított szobrát lebontották, és egy évvel azelőtt, hogy az 1927 és 1952 között a téren álló Kossuth-szoborcsoportot újra felállították. Természetesen Kisfaludy Stróbl agitáló pártpropagandistára emlékeztető Kossuth-szobra helyére, ami 1952 és 2015 között az eredeti szoborcsoport helyén állt. Az ország szimbolikus politikai középpontjában álló szobrok politikai szavatossági ideje – legalábbis a mostani állás szerint – harminc és negyven év között mozog . Egyetlen olyan szobor van a téren, melyet felállítása, 1937 óta nem mozdítottak el: II. Rákóczi Ferenc lovas szobra. A közterek is hasonlóan fordulatos történeteket mesélnek. Budapest közterein a város létrejötte (1873) óta összesen hét területátnevezési kampány hullámai csaptak át; legtöbbjük 1919 és 1989 között valamilyen politikai rendszerváltozás-
