Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Lengyel András: A „pesszimista” presztízs-értelmezés (A Babits–Leopold-vita egy tanulsága)
63 tisztelő zsidó intellektusainak, persze le sem tagadhatta volna, életkörülményei azonban az agráriumhoz kötötték. Azaz, ide is, oda is tartozott, de itt is, ott is szokatlan – „idegen” – jelenség maradt. Ez a helyzet persze speciális érzékenységgel verte/áldotta meg, sok minden iránt fogékonnyá tette, a társadalmi beágyazottság stabilitásától azonban megfosztotta. Sorsába szinte be volt kódolva, hogy műve majd kiesik a köztudatból, s újra s újra föl kell fedezni. Könyve, A presztízs azonban több mint egy évszázad múltán is inspiratív és – a szó jó értelmében – aktuális mű. Érdemes az újraolvasásra, az elgondolkodásra. 2 A könyv keletkezéstörténetét csak nagyon hozzávetőlegesen ismerjük. Annyi bizonyos, hogy 1908 körül már foglalkoztatta a téma – 1912-ben ő maga legalábbis erre utalt (Nyugat, 1912. I. 985.): „ ezelőtt öt évvel [vagyis 1908-ban!], mikor a presztízst elemezni kezdtem” , írta. Valószínű, hogy az agrárszocialista mozgalmak szociálpszichológiáról írott cikke is már ennek az érdeklődésének a szárnypróbálgatása volt. Maga a szó és a tematika azonban explicit alakban csak a Huszadik Század 1910. január–februári (jubileumi) számában jelenik meg. Ekkor az indulás 10. évfordulóját megünnepelni készülő szerkesztőség rövid, reprezentatív írásokat kért munkatársaitól, így Leopoldtól is. Ő pedig ekkor már A prestigeről címmel adott írást a lapnak. Maga a cikk csak három nyomtatott oldal, de nem a (majdani) könyv részlete, hanem szinopszisa, vagy inkább (előzetes) rezüméje. Árulkodó jel, hogy a cím írásmódja ekkor még nem a magyar fonetikát követi, őrzi a szó idegen eredetét, de a két mottó már azonos azzal, ami majd a könyvben is szerepel, s a téma exponálása is erősen emlékeztet a könyv nyitó gondolatmenetére. Mindez arra enged következtetni, a monográfia kézirata ekkor még nem volt készen, Leopold még dolgozott rajta, de a feldolgozás már eléggé előrehaladott állapotban lehetett. Mivel a könyv kinyomtatott példányai E. Bártfai László (1987) szerint 1912. január végén kerültek a könyvesboltok polcaira, s mivel a nyomdai előállítás (szedés, tördelés, nyomtatás stb.) az akkori viszonyokat ismerve aligha vett igénybe sok időt, az anyag végleges elrendezése és megformálása valószínűleg 1911 januárja és decembere között történt. A kézirat véglegesítése 1911 őszére, a nyári mezőgazdasági munkák lezárulása utánra tehető. Az ötlettől a megjelenésig terjedő öt év munkaidőt a feldolgozott anyag széles köre, mennyisége és a téma újszerűsége önmagában is magyarázza. De tudjuk, Leopold nem is dolgozhatott kéziratán folyamatosan. A gazdálkodó életformája óhatatlanul bizonyos ciklikusságot vitt tudományos munkájába is. Leopold igen széles érdeklődési körű gondolkodó volt, s tudta, ő nem jellegzetes „huszadikszázados” szociológus. Szövetségeseit így, egyebek közt, az írók közt (is) kereste. Adott például „földije”, a gondolkodói kvalitásokat is mutató Babits Mihály szavára is – ez, egyebek közt, 1912. március 3-i, Babitshoz írott leveléből is kitetszik. S az sem lehetetlen, hogy a könyvet Babits, mint afféle informális, „baráti” lektor, előolvasó már kéziratban is olvasta. A levél egyik mondata mintha erre utalna: „Az a körülmény” , írta ekkor Babitsnak Leopold, „ hogy már könyvem első átnézésére is Önt bátorkodtam felkérni, mutatja, mily megkülönböztetett tisztességnek tartom, ha munkámmal Ön foglalkozni kegyeskedik.” (Babitslev 97.) Ez a mondat persze expressis verbis csak a felkérést igazolja, arról nem tudósít, hogy Babits eleget is tett-e ennek a felkérésnek, s lehet, hogy a kilátásba helyezett (s hamarosan csakugyan meg is valósuló) ismertetés ennek az „előolvasásnak” az utólagos, de nyilvános kiváltása volt. Ám akárhogy is történt, tény, a könyvvel a Nyugatban Babits „foglalkozott”. S ami szempontunkból nem kevésbé fontos, Leopold a kritikához, előzetesen, értelmezéskönnyítő háttérinformációkat adott Babitsnak.
