Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

59

Nagy István: Túl sokáig tartott.

Szakács:

(Harmatra

mutat)

Az ilyenek miatt tart sokáig. Régen megnyerhettük

volna. De majd rendet csinálunk mi.

Nagy István: Miért nem ültök le?

Szakács:

(Harmathoz) Vannak papírjaid?

Harmat: Nincsenek.

Nagy István: Idefigyeljetek, tökösök! Miért nem mentitek az irhátokat, amíg

lehet?

(Kuglichoz)

Téged talán még kihúzhatlak a szarból.

Szakács: Ma már három katonaszökevényt kivégeztünk.

Nagy István: Egy napra untig elég.

(Kuglichoz)

Te is lőttél rájuk?

Kuglic: Igen.

Nagy István: Az baj. Akkor pucolj te is minél gyor

sabban, mert fellógatnak. A Janit meg hagyjátok békében.

Szakács

oldalba

rúgja

az

egyik

nyulat,

aztán

int

Harmatnak.

Szakács: Kifelé!

Nagy Istvánné: Szemét ember lett belőled, Szakács Gyuri.

Szakács: Nevessetek ezen is. Ti mindenen tudtok nevetni.

Tuszkolják

kifelé

Harmatot,

Nagy

István

leteszi

a

kisfiút,

fel

áll.

Nagy István: Mit akartok vele?

Szakács: Ülj csak le szépen. Mindjárt visszajövünk.

Kilökdösik

Harmatot,

Nagy

István

és

felesége

állva

maradnak,

a

kis

fiú

felsír.

Kintről

rövid

géppisztolysorozat

hallatszik.

Szakács

és

Kuglic

csakhamar

visszatér.

Szakács

kör-

bejárja

a

szobát,

megsimogatja

a

síró

gyerek

fejét,

leveszi

a

kardot

a

falról.

Nagy István: Lelőttétek?

Szakács: Te is azt érdemelnéd. De lehet, hogy megúszod olcsóbban.

Nagy

Istvánék

udvara.

Az

utcáról

Kuka

Pali

jön

be,

az

udvarban

majdnem

belebotlik

Harmat

holttestébe.

Lehajol,

vizsgálgatja.

Azután

lábujjhegyen

a

házhoz

oson,

halkan

benyit

a

konyhába,

onnan

belép

a

szobába.

Gyorsan

kiiszkol

az

ud

varra.

A

szobában

Nagy

Istvánné

az

ajtó

előtt

áll,

gyűlölködve

nézi

Szakácsot.

Nagy Istvánné: Ne merj az uramhoz nyúlni!

Szakács

durván

félrelöki

az

asszonyt.

Nagy

István

neki

akar

menni

Szakácsnak. Nagy István: A kurva anyád!

Kuglic

elállja

az

útját,

mellé

nek

szegezi

a

géppisztolyt,

las

san

kituszkolja

a

szobából.

Kimennek

az

udvarra.

Szakács

Nagy

István

torkának

szegezi

a

kardot.

Szakács: Ne mozdulj, mert átszúrom a torkodat.

Szemének

szegezi

a

kardot.

Nagy

István

mozdulatlanul

áll,

oldalról

Kuglic

fogja

rá

a

géppisztolyt.

Szakács: Ne mozdulj, mert kiszúrom a szemedet.

A

gang

felől

eldördül

két

lövés.

Szakács

elvágódik,

Kuglic

sarkon

fordul,

még

egy

lövés,

és

ő

is

összecsuklik.

Kuka

Pali

jön

elő

a

sötétből,

kezében

a

forgópisztoly.

A

házból

kirohan

Nagy

Istvánné,

megáll

egy

pillanatra,

azután

sírva

férje

nyakába

borul.

Nagy István: A tökös megmentette a bal fülemet.

Nagy Istvánné: Mi történik itt velünk?

Nagy István: Még mindig élünk.