Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
60 Nagy Istvánné: Mi történik itt? Mit csináljunk? Bentről egyre hangosabb gyereksírás hallatszik. Nagy István: Menj be, fektesd le a gyereket. Mi majd levisszük őket a fűzfák alá. Nagy Istvánné: Rettentően félek. Nagy István: Altasd el a gyereket. Meg a nyulakat is. Az asszony szabódva bemegy a ház ba. Nagy István int Kuka Palinak, megfogják az egyik hullát, cipelni kezdik le a kert végébe a fűzfákhoz. Valamivel később Nagy Istvánné konyhájában: az asszony egy heverőn ül, sír. Nagy István lép be, hozza a kardot, leül a felesége mellé. Nagy István: Elaludt a gyerek? Nagy Istvánné: El. Nagy István: Ne sírj. Nagy Istvánné: Mi is meg fogunk halni. Nagy István: Nem tart már sokáig. Mi élni fogunk. Nagy Istvánné: Eltemettétek őket? Nagy István: Lefektettük őket a fűzfák alá. Holnap vagy holnapután eltemetjük őket a temetőbe. Bakos mellé. Én meg a tökös egész nap őrséget fogunk állni. Ő a pisztollyal, én meg a karddal. Kintről egyre gyakrabban hallat szanak a robbanások, felhangzik Kuka Pali rikoltozása is. Nagy Istvánné: Miért nem megy már haza a Pali? Vagy itt is alhatna. Nagy István: Nagyon boldog. Azt hiszi, hogy megmentette az életemet... Lehet, hogy igaza is van. Nagy Istvánné: Megöltek volna? Nagy István: Nem tudom. A fülemet levágta volna, az holtbiztos. Később esetleg... Nagy Istvánné: Sohasem tudott nevetni. Mindig csak gyűlölködött és gúnyolódott. De nem tudott hangosan nevetni. Ha ez még sokáig tart, attól félek, hogy majd mi is... Nagy István: Hallgass! Nagy István feszülten figyel. Kintről Kuka Pali most már állandóan rikoltozik. Nagy István feláll. Nagy István: Baj van. Történt valami. Nagy Istvánné: Ugyanúgy nyerít, mint eddig. Nagy István: Nem. Nem ugyanúgy. Indul kifelé, az asszony belekapaszkodik. Nagy Istvánné: Ne menj ki. Nagy István: Meg kell néznem. Mindjárt visszajövök. Nagy István kimegy az utcára, futni kezd a hang irányába. Kuka Pali guggolva rikol- tozik, kezét a hasára szorítja. Nagy István feltámogatja, vonszolja a ház felé. Belépnek a konyhába, Nagy István a heverőre fekteti Kuka Palit, aki most már csak halkan sóhaj tozik. Nagy István: Megsebesült. Be kell kötözni. Hozz egy lepedőt. Az asszony odamegy Kuka Palihoz, kigombolja a kabátját. Remegve fordul a férje felé. Nagy Istvánné: Haldoklik. Látszanak a belei. Nagy István: Azt mondtam, hogy hozz egy lepedőt, az úristenit.