Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

60

Nagy Istvánné: Mi történik itt? Mit csináljunk?

Bentről

egyre

hangosabb

gyereksírás

hallatszik.

Nagy István: Menj be, fektesd le a gyereket. Mi majd levisszük őket a fűzfák alá.

Nagy Istvánné: Rettentően félek.

Nagy István: Altasd el a gyereket. Meg a nyulakat is.

Az

asszony

szabódva

bemegy

a

ház

ba.

Nagy

István

int

Kuka

Palinak,

megfogják

az

egyik

hullát,

cipelni

kezdik

le

a

kert

végébe

a

fűzfákhoz.

Valamivel

később

Nagy

Istvánné

konyhájában:

az

asszony

egy

heverőn

ül,

sír.

Nagy

István

lép

be,

hozza

a

kardot,

leül

a

felesége

mellé.

Nagy István: Elaludt a gyerek?

Nagy Istvánné: El.

Nagy István: Ne sírj.

Nagy Istvánné: Mi is meg fogunk halni.

Nagy István: Nem tart már sokáig. Mi élni fogunk.

Nagy Istvánné: Eltemettétek őket?

Nagy István: Lefektettük őket a fűzfák alá. Holnap vagy holnapután eltemetjük őket a temetőbe. Bakos mellé. Én meg a tökös egész nap őrséget fogunk állni.

Ő a pisztollyal, én meg a karddal.

Kintről

egyre

gyakrabban

hallat

szanak

a

robbanások,

felhangzik

Kuka

Pali

rikoltozása

is.

Nagy Istvánné: Miért nem megy már haza a Pali? Vagy itt is alhatna.

Nagy István: Nagyon boldog. Azt hiszi, hogy megmentette az életemet...

Lehet, hogy igaza is van.

Nagy Istvánné: Megöltek volna?

Nagy István: Nem tudom. A fülemet levágta volna, az holtbiztos. Később

esetleg...

Nagy Istvánné: Sohasem tudott nevetni. Mindig csak gyűlölködött és gúnyolódott. De nem tudott hangosan nevetni. Ha ez még sokáig tart, attól félek, hogy

majd mi is...

Nagy István: Hallgass!

Nagy

István

feszülten

figyel.

Kintről

Kuka

Pali

most

már

állandóan

rikoltozik.

Nagy

István

feláll.

Nagy István: Baj van. Történt valami.

Nagy Istvánné: Ugyanúgy nyerít, mint eddig.

Nagy István: Nem. Nem ugyanúgy.

Indul

kifelé,

az

asszony

belekapaszkodik. Nagy Istvánné: Ne menj ki.

Nagy István: Meg kell néznem. Mindjárt visszajövök.

Nagy

István

kimegy

az

utcára,

futni

kezd

a

hang

irányába.

Kuka

Pali

guggolva

rikol-

tozik,

kezét

a

hasára

szorítja.

Nagy

István

feltámogatja,

vonszolja

a

ház

felé.

Belépnek

a

konyhába,

Nagy

István

a

heverőre

fekteti

Kuka

Palit,

aki

most

már

csak

halkan

sóhaj

tozik.

Nagy István: Megsebesült. Be kell kötözni. Hozz egy lepedőt.

Az

asszony

odamegy

Kuka

Palihoz,

kigombolja

a

kabátját.

Remegve

fordul

a

férje

felé.

Nagy Istvánné: Haldoklik. Látszanak a belei.

Nagy István: Azt mondtam, hogy hozz egy lepedőt, az úristenit.