Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
58 Harmat: Szép gyereketek van. Nagy István: Fél a háborútól. Azért hoztam be neki a nyulakat. Azok is félnek a háborútól. Harmat: Én is félek. Nagy István: Akkor játsszál te is a nyulakkal. Vagy feltörök neked egy lázmérőt, és játsszál a higanygolyókkal. A gyerek is úgy szokott. Harmat: Lázmérőt? Nagy István int a feleségének, az odahoz egy lázmérőt, Nagy István letöri a végét, kiönti belőle a higanyt. A gyerek boldogan bökdösi a higanygolyócskákat. Nagy István: Hát így. Harmat: Honnan van neked ennyi lázmérő? Nagy István: Az öreg zsidó adta, mielőtt elhurcolták. Harmat: Elhurcolták? Nagy István: El. Én voltam az utolsó vevője. Mindenáron meg akart ajándékozni valamivel. Éppen a lázmérők akadtak a kezébe. Van még három. Ha nagyon félnénk... Odakint ismét Kuka Pali sikoltozá sa hallatszik. Harmat: A Kuka Pali mit csinál ott kint? Nagy István: Élvezi a robbanásokat. Most ő is hall. A robbanásoktól megremeg a föld, azt érzi. Olyan, mintha hallana. Rettentően élvezi. Harmat: Ő az egyetlen. Az asszony pálinkásüveget és két poharat tesz az asztalra, tölt a poharakba. A két férfi iszik. N agy I stván : (az asszonyhoz) Készíts ki ruhát is. Jani át akar öltözni. Nagy Istvánné: Miért? Nagy István: Neki is büdös a mundér. Nagy Istvánné: Akkor meg is mosakodhatna. Harmat: Persze. Megmosakodnék. Hetek óta nem mosakodtam. Nagy Istvánné: Hozok meleg vizet. Az asszony kimegy a konyhába. Nagy István tölt a poharakba. N agy I stván : A túlélők egészségére. Isznak. Az asszony visszajön lavórral, egy székre teszi, meleg vizet önt bele. Harmat feláll, derékig meztelenre vetkőzik, mosakodni kezd. Nagy Istvánné kezdi előszedni a civil ruhát. Kivágódik az ajtó. Szakács és Kuglic lép be. Szakács civil ruhában, de árpádsávval a karján, pisztollyal az oldalán, Kuglic csendőregyenruhában, géppisztollyal. Becsukják az ajtót, fenyegetően néznek körül, azután Harmaton állapodik meg a tekintetük. Harmat félmeztelen, rémülten áll, Nagy István ülve marad, tovább dajkálja a fiát. Harmat: Én... Nagy István: Szépen összejöttünk. Leültök, vagy csak benéztetek? Szakács: A vitéz is tisztálkodik? Nagy István: Ráfér. A frontról jön. Szakács: Szabadságolta magát, mi? Nagy István: Rászolgált. Szakács: Látom, a civil ruha is elő van készítve. Büdös a háború, mi?