Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
57 Szakács és a tiszt a veremhez mennek, belenéznek. A verem alján apró állatkák mozog- nak. Szakácsék hátrahőkölnek. Szakács: Az úristenit! Patkányok! Nagy István: Nem patkányok. Kisnyulak. Szakács: Hogyhogy kisnyulak? Nagy István: Az én nyulaim odaátról lefúrtak a föld alá, és itt fiadztak meg. A nyulak szeretnek a föld alá bújni. Nagy István egy zsákdarabot kerít, le akarja takarni a vermet. Szakács és a tiszt pus- mognak, nagyon dühösek. Szakács: Menjetek innen. Nagy István letakargatja a vermet. Nagy István: Ne fázzanak meg ezek a szegény kisnyulak. Szakács: Menjetek innen az anyátok kínjába. Nagy István lassan elindul, nyomában Kuka Pali. Keresztülmennek az udvaron, ki az utcára. A bezárt bolt előtt fanyarul összemosolyognak. Távolról ismét hallatszik az ágyúdörgés. ------------------------------------------------------------------------------------------------------Este kint az utcán. Az ágyúlövések most már közelebbről hallatszanak, időnként a fel- villanó torkolattűz is látszik, a lövedékek meg néha egészen közel csapódnak le. A bolt előtti téren Kuka Pali járkál, és minden robbanás után vidáman sikolt egyet. A fal mellett Nagy István igyekszik hazafelé. Az utca túloldalá ról Harmat János szó- lítja nevén a sötétből. Harmat: Pista! Nagy Pista! Nagy István mereszti a szemét a sötétbe, megáll, azután átszalad a túloldalra. Az egyik kapualjból Harmat lép elő, egyenruhában. Nagy István: Vitéz úr! Hát mégis megúsztad? Összeölelkeznek. Harmat: Megszöktem. Ha elkapnak a németek vagy a csendőrök, kivégeznek. Nagy István: Van azoknak most elég bajuk. Holnap vagy holnapután már elpucolnak innen. Harmat: Nem merek hazamenni. Hátha keresnek. Nagy István: Gyere hozzánk. Nem lesz semmi baj. Belekarol Harmatba, átvonszolja az utcán, bemennek Nagy Istvánékhoz. Nagy Istvánék szobája: Az asszony varr, egy hároméves kisfiú a sarokban egy kisnyulat dajkál. A szobában még két-három nyúl szaladgál. Nagy Istvánné felugrik. Harmat nyakába borul. Nagy Istvánné: Harmat Jani! Hát élsz még? Istenem, milyen büdös vagy. De az a fontos, hogy élsz. Nagy István felkapja kisfiát nyulastól együtt, leül velük az asztalhoz. Kintről behallat- szik az ágyúdörgés és Kuka Pali sikoltozása. Nagy István: Kínálj meg bennünket valamivel. Nagy Istvánné: Mindjárt. Az asszony megpróbál egy kis rendet csinálni a szobában, Harmat leül az asztalhoz, megsimogatja a kisfiú fejét.
