Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

55

Szenci

: Ezek után lehet, hogy bejön egyszer.

I. férfi

: Mindig azt mondogatja, hogy egyszer elérkezik az ő ideje is.

II. férfi

: Elérkezett. Elérkezett a félfülűek ideje.

Az

emberek

ismét

elhallgatnak,

a

rádió

recsegve

szól

tovább.

------------------------------------------------------------------------------------------------------Nagy

Istvánék

udvarában.

Nagy

István

fülénél

fogva

egy

házinyulat

tart

a

kezében.

Asztal

az

udvar

közepén,

Kuka

Pali

nyúlhúst

szeletel

az

asztalon.

Ruha

szárító

kötélen

véres

nyúlbőr

lóg.

Távolról

ágyúdörgés

hallatszik.

Nagy

István

felemeli

a

nyulat,

a

távoli

morajra

figyel.

Amikor

csönd

lesz,

Nagy

István

tenyere

élével

a

nyúl

nyakszirtjére

csap.

Ismét

ágyúdörej,

a

nyúl

rázkódik,

vonaglik

Nagy

István

kezében,

aztán

kimúl.

Nagy

István

lábánál

fogva

egy

faág

ra

akasztja

a

nyulat,

kést

vesz

elő,

nyúzni

kezdi.

Ugyanakkor

a

Görbe

utca.

Nagy

Istvánék

háza

előtt

asszonyok,

a

bolt

előtt

férfiak

áll-

nak.

Beszélgetnek,

figyelnek

az

időnként

fel

hangzó

ágyúlövésekre.

Az

utca

másik

végén

feltűnik

Szakács

György

három

német

katonával.

Az

asszonyok,

férfiak

gyorsan

szétszé-

lednek,

sietnek

haza.

Nagy

Istvánné

benyit

az

udvarukba.

Nagy Istvánné

: Szakács Gyuri jön három némettel.

Nagy

István

otthagyja

a

félig

megnyúzott

nyulat.

Nagy István

:

Hol vannak? Nagy Istvánné: Az utca végén

.

Nagy

István

ledobja

a

kést

az

asztalra,

mutat

valamit

Kuka

Palinak,

aztán

nekifutásból

átugorja

a

téglafalat.

Szenci

udvarából

megy

be

a

boltba.

A

boltos

egyedül

van,

a

polcokat

rendezgeti.

Nagy István

: Szereti a nyúlhúst, öregem?

Szenci

: Szeretem.

Nagy István

: Akkor szedelőzködjön. Meghívom nyúlvacsorára.

Szenci

: Korán van még.

Nagy István

: Nincs korán. Szakács Gyuri jön az utcá

ban három némettel.

Szenci

: Ők is korán jönnek. Egy-két dolgot még el akartam intézni.

Nagy István: Nincs rá idő. Gyerünk, átdobom a falon mihozzánk, aztán a kertek alatt elvezetem Firányiékhoz.

Szenci: Egy-két dolgot...

Nagy István: Idefigyeljen, öreg tökös! Ha ezek egyszer elkapják a szakállát,

többé nem engedik el.

Szenci: Öreg szakáll az már...

Nagy István: Ha estig meglapul, az éjszaka kivezetem a határba Pavo-

zsánszkiékhoz. Ott biztonságban lesz. Néhány nap múlva már visszajöhet velük.

Szenci: A határba?

Nagy István: Igen.

Szenci: A varjak közé?

Nagy István: A fene ott egye meg a varjakat!

Szenci: Nem kedvelem a varjakat. Erőszakos madarak. A városi madarakat

szeretem: a fecskéket meg a feketerigókat. Nagy városi parkban szeretnék most

sétálni, ahol feketerigók fészkelnek. Gyermekko

romban egyszer...

Nagy István: Bevárja őket?