Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

52

Kuglic

: Be kellett volna szolgáltatnod.

Nagy István

: Nem való ez már semmire. Lehet, hogy már lőni sem lehet vele.

Kuglic

: El kellene koboznom.

Nagy

Istvánné

kihozza

a

pálinkásüveget

és

a

poharakat,

leteszi

melléjük.

Nagy

István

tölt

két

pohárba,

egyiket

átnyújtja

a

csendőrnek.

Az

asszony

mögöttük

áll.

Nagy István

: Igyál inkább.

Egyből

felhajtják

a

pálinkát,

Kuglic

leteszi

a

poharat,

Kuka

Palit

figyeli.

Nagy

István

újból

tölt,

a

poharat

a

csendőrnek

nyújtja,

az

elhárítja,

feláll.

Kuka

Pali

a

golyókat

rakja

vissza

a

for

góba. Kuglic

: Előbb ejtsük meg a házkutatást. Körülnézek egy kicsit.

A

z

ajtó

felé

indul,

az

asszony

az

ajtóig

hátrál

előle,

Nagy

István

int

Kuka

Palinak,

az

helyére

löki

a

forgót,

és

a

pisztolyt

Kuglicra

fogja.

Nagy István

: A házkutatás már megvolt. Vagy nem?

Kuglic

sorra

végignézi

mindhármukat.

Az

ajtó

felé

int

fejével.

Kuglic

: Bent vannak?

Nagy István

: Alszik a gyerek. Nagyon nyűgös mostanában, örülünk, hogy

végre elaludt egy kicsit.

Kuglic

: Le kell tartóztatnom őket. A pisztolyt is el kell koboznom.

Nagy István

: A tökös nagyon ragaszkodik hozzá. Nem hiszem, hogy kiadná

a kezéből.

Kuglic

: Egy játékpisztollyal akartok megijeszteni? Lehet, hogy el sem tudja sütni.

Nagy István

: Lehet. De ha elsüti, a falat is ke

resztüllyukasztja.

Kuglic

: Idehívhatom a társaimat.

Nagy István

: Egyszer még feljegyezhetik valahová, hogy nem hívtál senkit.

Kuglic

: Hová jegyzik fel?

Nagy István

: A másik oldalra.

Kuglic

farkasszemet

néz

Nagy

Istvánnal,

vívódik,

végül

a

poharáért

nyúl,

kiissza

a

pálinkát,

elmosolyodik.

Az

ajtó

felé

mutat.

Kuglic

: Pucoljanak innen minél előbb. A pisztolyt meg ne mutogassátok senkinek.

Kimegy

az

utcára.

A

gangon

Nagy

Istvánné

leül

férje

mellé,

hozzábújik.

Nagy Istvánné

: Nagyon féltem.

Nagy István

: Nincs semmi baj.

Nagy Istvánné

: Most is félek. Soha életemben nem féltem ennyire.

Nagy István

: Egyszer ezen is nevetni fogunk.

Kint

az

utcán

csendőrök

lármáznak,

elvonulnak.

Nagy Istvánné

: Szeretném, ha csönd lenne körülöttünk. Ha mindenütt csönd

lenne. Az emberek halkan beszélgetnének, mint karácsony

kor.

Nagy István

: Kivárjuk a következő karácsonyt is.

Nagy Istvánné

:

A szép fehér karácsonyokat szeretem. Amikor minden tiszta és

fehér. Gyerekkoromban derékig gázoltam a hóban, és felkapaszkodtam minden

lovas szánkóra. Esténként meg a karácsonyfa körül ültünk. Senki sem lármázott.

Nagy István

: Hatalmas karácsonyfát veszek neked. A plafonig fog érni.

Nagy Istvánné

:

A háromkirályok ünnepét is szerettem. Amikor elégettük a

karácsonyfát. Imádom az égő fenyő illatát.