Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

53

Nagy István

: Háromkirályok napján kölcsönkérem a Firányiék szánkóját és a

lovakat. Kimegyünk a határba és egész nap rohangászunk a havon. Este jövünk

haza, és akkor elégetjük a hatalmas karácsonyfát. Darabonként égetjük el, hogy

minél tovább érződjék a fenyő illata. ------------------------------------------------------------------------------------------------------Sűrű

hóesés,

sima

hótakaró

a

szántóföldeken.

Távolról

kétlovas

szán

tűnik

fel,

egyre

közelebb

érnek

a

száguldó

lovak.

A

szánon

Nagy

István

ül

a

feleségével.

Subába

burko-

lózva

hajszolják

a

lovakat,

az

asszony

hangosan

nevet.

Távolodnak,

majdnem

eltűnnek,

azután

ismét

felbukkannak.

Egy

ideig

semmi

sem

mozdul

körülöttük,

a

távolban

tanyák

füstölgő

kéményei.

Fekete

emberkék

tünedeznek

fel

a

hóban,

rajvonalban

az

egyik

tanya

felé

indulnak,

lassan

körülveszik.

Nagy

István

megpillantja

őket,

nem

szól

semmit,

a

lovakat

másfelé

irányítja.

Fegyverropogás

hallatszik

a

távolból.

Nagy Istvánné

: Valahol lövöldöznek.

Nagy István

: Vadászok. Vadnyulakra, vaddisznókra.

A

lovak

most

már

a

messziről

látszó

falu

felé

vágtatnak.

Képváltás:

Este

Nagy

Istvánék

szobája,

petróleumlámpa

világít.

A

szoba

közepén

pla-

fonig

érő

karácsonyfa,

körülötte

apró

gyerek

tipeg.

Nagy

Istvánné

szedi

le

a

karácsonyfa-

díszeket.

Nagy

István

az

asztalnál

ül,

cigarettázik.

Nyílik

az

ajtó,

Kuka

Pali

jön

be,

amint

becsukja

az

ajtót,

hevesen

gesztikulálni

kezd.

Nagy Istvánné: Mit mond?

Nagy

István

fölkel,

pálinkásüve

get,

poharakat

rak

az

asztalra,

tölt

magának,

iszik. Nagy István

: A Bakost agyonlőtték a csendőrök ma délután. Kint a Subić-

tanyánál.

Rövid

szünet.

Az

asszony

rakosgatja

a

karácsonyfadíszeket.

Nagy Istvánné

: Nem vadászok voltak?

Nagy István

: Nem.

Nagy Istvánné

: Hányan haltak meg?

Nagy István

: Négyen.

Nagy Istvánné

: Kik?

Nagy István

: A többit nem ismered.

Kuka

Pali

az

asztalhoz

ül,

tölt

magának.

Az

asszony

leszedi

a

díszeket

a

karácsonyfáról.

Tepsifélét

vesz

elő,

a

kályhából

parazsat

kotor

rá,

az

edényt

az

asztalra

teszi,

letör

egy

fenyőágat.

Kopognak

az

ajtón.

Nagy

István

ajtót

nyit,

Kuglic

jön

be.

Kalapját

ledobja,

leül

az

asztalhoz.

Szomorúan

néz

Nagy

István

ra.

Kuglic

: Megkínálsz engem is?

Nagy

István

tölt

neki,

a

csendőr

felhajtja

a

pálinkát.

Nagy István

: Agyonlőttétek a Bakost.

Kuglic

tölt

magának

a

pálinkából,

iszik.

K

uglic

: Ha akkor letartóztattam volna, most talán élne.

Nagy István

: Talán. A börtönben.

Kuglic

: De élne.

Nagy István

: Szeretett kijönni a határba. Szerette a fácánokat, fürjeket, meg a

többi madarakat. Még a varjakat is.

Kuglic

: Remélem, nem az én golyóm találta el. Egyetlen golyót kapott. Pont a

homlokába.