Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
48 Bakos : Kik? Nagy István : A csendőrök. Bakos : Miért jönnének hozzám? Mondtam, hogy... Nagy István : Csak kérdeztem. Bakos : Mondtam, hogy a szerbeknél razziáznak. Egy ideig csöndben morzsolják a kukoricát. Nagy István : Hányan vannak? Bakos : Kik? Nagy István : Akiket nálam akarsz elrejteni. Bakos meglepetten néz Nagy Istvánra, rövid szünet után vála szol. Bakos : Hárman. Nagy István : Meddig maradnának? Bakos : Estig. Csak estig. Éjjel kiszöknek a határba. Nagy István : Mostanában már elég kopasz a határ. Bakos : Van hol meghúzódniuk. És ott fegyverük is lesz. Nagy István : Ti tudjátok. Bakos : Akkor jöhetnek? Nagy István : Persze. Hol vannak? Bakos : Povazsánszki csónakjában. Bakos felkel, kimegy az udvar közepére, körülnéz, aztán int Povazsánszkinak. A halász lassan elindul csónakjával Nagy Istvánék kertje felé. Nagy István : Ravasz dolog. Nagyon ravasz. A csónak kiköt. A halász körülnéz, mond valamit, a csónakból a hálók és varsák alól három ember bújik elő, felosonnak a kerten keresztül az udvarba, és besurrannak a házba. Nagy Istvánné : Kik ezek? Nagy István : Estig maradnak. Te nem is láttad őket. Délben azért adjál nekik ebédet. (Bakoshoz) Te pedig segíthetnél a halásznak. Bakos : Igazad van. Bakos int Povazsánszkinak, lemegy a kert végébe, beszáll a csónakba. Nagy István az udvarról néz utánuk. A szomszédból valami zaj hallatszik. Nagy István halkan a falhoz megy és átnéz a szomszéd ba. Az öreg Szenci egy fészerfélében rakodik. Nagy István fel kapaszkodik, felül a falra, gyanakodva kérdezi: Nagy István : Mivel kínlódik itt hajnalok hajnalán, öregem? Szenci előbújik, a nadrágját porolja. Szenci : Vermet fogok ásni. Nagy István : Minek? Szenci : Mit gondol? Nagy István : El akarja rejteni az aranyait. Szenci : Aranyakkal én ma már nem itt volnék. Nagy István : Hát akkor mit akar elrejteni? Szenci : A nagy semmit. Nagy István : Nem rossz. De kinek rejti el a nagy semmit? Szenci : Azoknak, akik majd az aranyaimat keresik. Mert egyszer biztosan keresni fogják.