Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

48

Bakos

: Kik?

Nagy István

: A csendőrök.

Bakos

:

Miért jönnének hozzám? Mondtam, hogy...

Nagy István

: Csak kérdeztem.

Bakos

:

Mondtam, hogy a szerbeknél razziáznak.

Egy

ideig

csöndben

morzsolják

a

kukoricát.

Nagy István

: Hányan vannak?

Bakos

: Kik?

Nagy István

: Akiket nálam akarsz elrejteni.

Bakos

meglepetten

néz

Nagy

Istvánra,

rövid

szünet

után

vála

szol.

Bakos

:

Hárman.

Nagy István

: Meddig maradnának?

Bakos

:

Estig. Csak estig. Éjjel kiszöknek a határba.

Nagy István

: Mostanában már elég kopasz a határ.

Bakos

: Van hol meghúzódniuk. És ott fegyverük is lesz.

Nagy István

: Ti tudjátok.

Bakos

: Akkor jöhetnek?

Nagy István

: Persze. Hol vannak?

Bakos

: Povazsánszki csónakjában.

Bakos

felkel,

kimegy

az

udvar

közepére,

körülnéz,

aztán

int

Povazsánszkinak.

A

halász

lassan

elindul

csónakjával

Nagy

Istvánék

kertje

felé.

Nagy István

: Ravasz dolog. Nagyon ravasz.

A

csónak

kiköt.

A

halász

körülnéz,

mond

valamit,

a

csónakból

a

hálók

és

varsák

alól

három

ember

bújik

elő,

felosonnak

a

kerten

keresztül

az

udvarba,

és

besurrannak

a

házba. Nagy Istvánné

: Kik ezek?

Nagy István

: Estig maradnak. Te nem is láttad őket. Délben azért adjál nekik

ebédet. (Bakoshoz) Te pedig segíthetnél a halásznak.

Bakos

: Igazad van.

Bakos

int

Povazsánszkinak,

lemegy

a

kert

végébe,

beszáll

a

csónakba.

Nagy

István

az

udvarról

néz

utánuk.

A

szomszédból

valami

zaj

hallatszik.

Nagy

István

halkan

a

falhoz

megy

és

átnéz

a

szomszéd

ba.

Az

öreg

Szenci

egy

fészerfélében

rakodik.

Nagy

István

fel

kapaszkodik,

felül

a

falra,

gyanakodva

kérdezi:

Nagy István

: Mivel kínlódik itt hajnalok hajnalán, öregem?

Szenci

előbújik,

a

nadrágját

porolja.

Szenci

: Vermet fogok ásni.

Nagy István

: Minek?

Szenci

:

Mit gondol?

Nagy István

: El akarja rejteni az aranyait.

Szenci

:

Aranyakkal én ma már nem itt volnék.

Nagy István

: Hát akkor mit akar elrejteni?

Szenci

: A nagy semmit.

Nagy István

: Nem rossz. De kinek rejti el a nagy semmit?

Szenci

: Azoknak, akik majd az aranyaimat keresik. Mert egyszer biztosan

keresni fogják.