Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

49

Nagy

Istvánék

udvarába

Kuka

Pali

jön

be.

Nagy

István

a

falról

magához

inti.

Elvigyorodik. Nagy István

: Ha akarja, segítünk magának.

Szenci

: Tessék parancsolni. Nagyon fogok örülni.

Nagy

István

leugrik

a

falról,

Kuka

Pali

is

utánamászik.

Bemennek

a

betonozott

padló-

zatú

fészerbe.

Tele

van

mindenféle

limlommal.

Nagy István

: Hova kívánja a vermet?

Szenci

az

egyik

sarokba

mutat.

Szenci

: Talán ide. A maga nyulai közelébe.

Megtisztítják

a

kijelölt

sarkot.

Nagy

István

és

Kuka

Pali

csákányt

fognak,

és

kezdik

felszaggatni

a

betont. Nagy István

: Maga el is mehet a bótba öregem. Tudjuk, hogy milyen vermet

kell csinálni. Nekünk is rengeteg aranyunk van.

Szenci

: Köszönöm. Egyedül talán meg sem tudtam volna csinálni.

Szenci elmegy.

Nagy

Istvánék

felszaggatják

a

betont,

aztán

ásni

kezdenek.

Délutánra

készül

el

a

verem.

Hárman

nézik.

Nagy István

: Ilyennek képzelte?

Szenci

: Pontosan ilyennek. Elég sok arany elfér benne.

Nagy István

: Estig le is betonozzuk.

Egy

ládába

vizet,

homokot

és

cementet

öntenek,

keverni

kezdik

a

betont.

Szenci

elmegy,

aztán

visszatér

egy

üveg

borral.

Nagy

Istvánék

meghúzzák

az

üveget,

és

tovább

dolgoznak.

Esteledik,

mire

befejezik

a

munkát.

Viharlámpa

fényénél

simítják

el

a

friss

betont.

Szenci

:

Nagyszerű. Könnyen megtalálható, de azért nem túl könnyen.

Nagy István

: Várja meg, amíg megszárad, aztán rakja vissza ezeket a kacatokat.

Szenci

: Még egyszer köszönöm. Fizetnék maguknak valamit.

Nagy István

: Van még ebből a borból?

Szenci

: Van.

Nagy István

:

Még két üveggel kérünk.

Szenci

: Természetesen. De pénzt is adnék.

Nagy István

: Pénz nem kell. Majd együtt röhögünk azokon, akik felfedezik az

elvermelt aranyat.

Szenci

: Én lehet, hogy akkor már nem leszek itt. De azért örülnék, ha legalább

maguk nevetnének rajtuk.

Kimennek

az

utcára,

Nagy

István

és

Kuka

Pali

mutogatnak

egymásnak,

nevetnek.

Szenci

kihoz

két

üveg

bort,

átadja

nekik.

Átmennek

Nagy

Istvánékhoz,

még

mindig

nevet-

nek.

Nagy

Istvánné

az

udvaron

van,

mosolyogva

nézi

őket.

Nagy Istvánné

: Megint hülyéskedtek? Berúgtatok?

Nagy István

: Még nem, de egy kicsit majd berúgunk. Az egyik üveget vidd be

annak a három tökösnek. Biztosan a fene eszi őket a unalomtól.

Átadja

az

üveget

az

asszonynak,

az

beviszi

a

házba.

Nagy

István

felbontja

a

másik

üveget,

iszik

belőle,

majd

átnyújtja

Kuka

Palinak.

Kuka

Pali

leül

a

gangra,

ő

is

iszik

a

borból.