Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
33 a hazai ellenállási mozgalom legjobban fizetett ellenállói (a kommunisták fizetik őket, hogy ellenálljanak) külföldön utazgatnak. A »koegzisztenciás« fázisnak ezek a fizetett ügynö- kei, tudva-tudatlan, az újkori történelem egyik legveszedelmesebb vállalkozásának alkal- mazottai. A »koegzisztencia« kísérlete: merénylet, sietteti a harmadik világháború kitöré- sét. [...] mert morálisan elpusztul minden, ami – nem sok – moralitásban még maradt.” 11 Saját élete és sorsa is szegényítette tematikáját, mely idehaza rendkívül gazdag, színes és változatos volt. Ennek illusztrálására három rövid, hazai publicisztikájából származó idézetet hozok segítségül, melyek jól mutatják: mi az, ami nincs jelen sem hétköznapjaiban, sem rádiós publicisztikájában másfél évtizeden keresztül (és később sem) . „ Éjjel a kávéházban figyelmeztet a pincér, hogy az úr, aki egy hölgy társaságában ül az átelleni asztalnál, taxi gavallér. Óvatosan, de alaposan megnézem. Életemben először látok taxi gavallért: lehet negyven éves. […] Nézem őket és rosszkedvű leszek. Mit csinál- tak az élettel az emberek? Ez a negyvenéves, szolid, jóképű férfi miért kénytelen – órán- ként öt pengőért – ezzel a szomorú csoroszlyával tölteni az estét, unatkozva, megalázva, ez átkozottul embertelen helyzetben? S vajon miről beszélnek? Mit lehet beszélni, óránként öt pengőért? Idegenek, szemmel láthatóan először hozatta el a hölgy a gavallért. Idegenek között az ismerkedés első órái a legizgalmasabbak – igen; de ötért? […] Micsoda magány- ból és reménytelenségből mászott elő ez a rusnya hölgy, szegény, micsoda boldogtalanság- ból, északi sarki egyedüllétből, s micsoda női, emberi pálya kell ahhoz, hogy végül fölvegye a telefonkagylót és megrendelje estére, ötért, a taxi gavallért?” 12 „Itt van a rejtélyes ember, aki nem úszik, csak fúj. A vizet fújja, orral és szájjal, mint Neptun. Rozmár bajsza van, s ez nem véletlen. Ahogy vannak birka-arcú, oroszlán-arcú és dögkeselyű-arcú emberek, úgy vannak ponty-, csuka- és rozmár-arcú emberek is. A víz minden élet bölcsője, s az emberek egy csoportja megőrizte e nedves őshaza emlékét idege- iben: úgy lép a vízbe, mint aki hazamegy. […] Köp és fúj. Minden embernek van egy mély vágya, melyről nem beszél. Ennek a kövér, rozmárbajszúnak ez a köpködés az élet egyik nagy kielégülése. A vizet fröcskölve fújja szét maga körül, boldogan, lehetőleg az úszók arcába. Civilben, vízen kívül, biztosan elnök valahol, s ilyesfélét mond, mikor megnyitja az ülést: »Felemelő érzések hatnak át.« De titokban csak köpni és fújni szeret.” 13 „Ágya mellett gyertya égett az utolsó éjszakán, mert a társadalom kikapcsolta a villanyt szobájában. […] Politikával – mint ő mondotta egyszer: »a részletekkel« – nem foglalkozott. Csak az irodalommal foglalkozott, ötvenöt éven át, s a maga módján kereste mindenfelé az irodalomhoz való nyersanyagot. Szindbád, drága Szindbád!… Milyen megalázó és utálatos ez a világ, amelyben itt maradtunk még egy kis időre nélküled!” 14 E három idézet jól mutatja, hogy a légkört adó kávéház, f ürdő (vagy kiskocsma), a nosztalgiára okot, élményt adó helyzet vagy személy nélkülözhetetlen volt a publicista Márai számára: előbbiek az élményzsákmányolás helyszínei, 11 A Teljes Napló 1964–1966 . Bp. 2013. Helikon. 103. 12 A taxi gavallér . = Pesti Hírlap, 1937. márc. 10. 56. sz. 5. 13 Vízi élet. = Pesti Hírlap, 1941. máj. 15. 110. sz. 5. 14 Krúdy Gyula. = Ujság, 1933. máj. 13. 108. sz. 2–3.
