Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
34 a társasági élet terei, az utolsó pedig a kapcsolódás, vagy éppen elhatárolódás lehetősége másoktól. Önkéntes száműzetésében még a „színesebb” Itáliában sem voltak ilyen terek, körülmények, s azok, akikkel körülülhette volna az asztalt, otthon maradtak, vagy a világ más pontján éltek, mások (és személyükben egy világ) meghaltak. Az emigrációs (és rádiós) publicisztikát nehezítő körülmények sorában megemlítendő a Márai által oly sokat említett kapcsolat az olvasókkal, a „cinkos összekacsintás”. Így írt erről korábban már idézett kötetében: „ Az újságpapír, ami- lyen tiszavirág életű, olyan hatékony közvetítő anyag író és olvasó között. Az író, aki egy különösebb korrupció nélkül, az olvasók jóindulatából és bizalmából szerkesztett napilapba rendszeresen ír, lassanként egy családi kör bizalmas tagja lesz. Napról napra érzékelni tudja ebben a légkörben írása, írói lénye visszhangját. Ennek a bizalmasságnak vannak veszélyei, de van nagy nevelő ereje is. Az én hazámban ez a nemesebb fajta újságírás a legkiválóbb íróknak adott kenyeret és kenyérnél is többet: fegyelemre szoktatta őket, módot adott nekik, hogy közvetlenül érzékeljék munkájuk hatását. Ez a közvetlen érzékelés kitűnő iskola. Ezért egy pillanatig sem éreztem »robot«-nak vagy éppen az írói feladat elárulásá- nak, hogy egy napilapban, napról napra elmondhatom ötleteim, beszélgethetek láthatatlan s mégis oly különösen jelenvaló olvasóimmal, száz- és százezer emberrel. Rejtettnek és befogadottnak, védettnek éreztem magam e bizalmas, családias körön belül.” 15 A SZER-ben felolvasott írásaiban a humor ezért sem olyan természetesen jelenlévő. Odahaza írt ironikus cikkeinek száma alig tudható, a SZER-ben elhangzott, humorosnak tekinthető jegyzetei csak színt jelentenek a sok politikai témájú, vagy a New York-i hétköznapokat bemutató kommentárok között. Kuczka Pétert megnyugtatni akaró 16 , vagy a tolvaj, szent majmokat felidéző 17 jegyzete üdítően hat a többi, sokszor száraz, elemzéseket tartalmazó felolvasás között. (Persze kérdéses, hogy a rádióhallgatók jelenlétének esetlegessége miatt feltűnt-e ez bárkinek, illetve még így is nem adta-e azt az élményt, ami Márait Máraivá tette idehaza is.) Végül esetleges volt Márai számára a kapcsolattartás – szellemi értelemben is – kedves íróival, könyveivel: az élők közül még fontosak egy része otthon maradt, a könyvekhez való hozzájutása teljesen esetleges volt , a Ráth Mór-féle Arany János-kiadás kincsnek számított könyvtárában, ahogyan már Zilahy Lajos kalandvágyó emigránsának főhőse is így tekintett ugyanerre a könyvsorozatra. 18 Mindezek és emigráns létmódja, az abba való belenövés azt eredményezte, hogy a régi Márai-hangot idéző gondolatok leginkább egy-egy visszaemlékezés szerű jegyzetben kaptak helyet. Ilyen az 1951 karácsonyán elhangzott felolvasás is, ami a Fedőneve: Ulysses I. című kötetből kimaradt. 19 Mindehhez az is hozzáadó15 Hallgatni akartam i. m. 11. 16 Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses I. Bp. 2014. Helikon. 503–507. 17 Uo. 242–247. 18 Zilahy Lajos: A lélek kialszik. Bp. 1985. Szépirodalmi. 16. 19 Egyszer közölte már a szöveget Sümegi György: Egy rádiós novella története . Népszabadság, 1995. dec. 23. 301. sz. 26. – azonban a Bécsről, Kovách Aladár hagyatékából származó írás több helyen eltér az itt közölttől. Utóbbi tény a SZER-es felolvasások filológiai problémáinak érdekes vetületét adhatná, de amíg nem jelenik meg valamennyi rádiójegyzet szövege, addig az ilyen típusú felfedezések száma és valós értékelése mindössze kétséges eredményt adhat.
