Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Ágh István: Hölgy a villamoson; Jelenet a villamoson; Szomszédasszony (versek)
9 Vegyes érzéstől feszülten várok és kapaszkodom, különleges vegyülettel ingerlem a szimatot, párám arra emlékeztet, mennyit voltam életemben ebnek kiszolgáltatott. Ezt a legsilányabb fajtát sintér keresztezte ki, hogy az emberi gonoszság lakjon az állatban is, ki mondja meg, ha rám támad Miklós püspök ministránsa, ember vagy állat teszi? Szomszédasszony Lakásunkból több mint harminc éve látok rá a szomszéd erkélyére, mindig ott találom azt az asszonyt, mikor munka közben fölpillantok, írószobám, mint valami leshely, átlátszó nagy ablakával rejt el, őt meg, mintha nem is érdekelné, kit tesz bájainak részesévé, frizuráját számon tartom föntről, amúgy meg sem ismerném a földön, nincs közöttünk csak egy keresztutca, még a Hold sincs nála távolabbra. hajladozva gondozza a zöldet, beton virágszarkofágba süllyed, s magaslati kiskertjét bezárva helyet cserél mázsás kutyájával,
