Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
65 Nekirugaszkodik ismét nagy erővel és szenvedéllyel, hogy Brünhildának nekirontson, dacolva a veszéllyel. 672 Tűkön ült a király, míg Siegfried a lányon erőt vett. Az úgy megszorította Siegfried kezét, hogy a vér kiserkedt a körme alól. A hősnek ez már sok volt a jóból. A lánytól kicsikarja, bár az még sehogy se hódol, 673 hogy lemondjon arról, amit eddig remélt. A király hallotta mindezt, bár Siegfried nem beszélt. Úgy odacsapta a lányt az ágyra, hogy az felsikoltott. Siegfried ereje belé nagy fájdalmat oltott. 674 Oldalra nyúlt az ágyban, ahol volt az övszalagja, hogy a férfit megkötözze. De Siegfried haragja úgy nehezül rá, hogy a csontja recseg-ropog. Azt hiszi, vége. Ezzel a küzdelem eldőlt. Most már tényleg Gunther felesége. 675 Így szólt: „Nemes király úr, hagyd meg az életemet! Jóvá fogom tenni, hidd el, ami fájdalmat okoztam neked. Dicső gerjedelmedet már hajlandó vagyok tűrni. Tapasztaltam a bőrömön, hogy képes vagy egy nőt legyűrni.” 676 Mint aki vetkőzni készül, Siegfried oldalra lép, miközben hever az ágyon a legyőzött lány, a szép. Volt Brünhilda ujján egy aranygyűrű: Siegfried leszedte, de ezt a nemes királynő észre se vette. 677 És elszedte a lány szalagját, amely remek öv. Mi volt az oka ennek? Önhittség, amely lelkébe döf? Később a feleségének adta: veszélyes játék a tűzzel! Végre Gunther király úr lefeküdhet a szűzzel. 678 Gyengéden nyúl hozzá, amint az tapasztalt férfi szokása. Brünhildnek most már ez ellen semmi kifogása. Belehatol a férfi. Ő kissé belesápad. Hej, a hitvesi szerelemtől régi nagy ereje bágyad.
