Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
66 679 Már nem volt erősebb, mint a többi nő. A király számára a teste sok gyönyört engedő. Ha ellenkezne is még, mit érne vele? Ilyen hatást gyakorolt rá Gunther férfiereje. 680 Milyen odaadóan feküdt a király alatt, annak kedvét betöltve, míg hajnal nem hasadt! Siegfried úr mindeközben kisurrant észrevétlenül. Egy bizonyos gyönyörű nő a jöttének nagyon örül. 681 Faggatta Kriemhild, de hiába: a kérdések elől kitért. Később aztán odaadta – akkor is ugyan miért? –, amikor már a koronáját Siegfried földjén hordta az asszony, az ajándékát. Ilyesmit inkább sohanapjára halasszon! 682 Reggel a házigazda kedve derűs, vidám, nem úgy, mint az előző napon. Örültek ám a vendég urak mind, akik az országba gyűltek, hívatva a királytól! Most sok kedveskedésben részesültek. 683 A dínomdánom kitartott tizennégy napon át, és nem csitította senki a mulatozás zaját. Mindenkinek jó volt a kedve, mindenki örült. Ez persze a királynak sok pénzébe került. 684 A király atyafisága (ki volt adva parancsba) szintúgy kitett magáért, ruhára nézve és aranyra, paripára és ezüstre: a jöttmenteknek osztogatták. Akárki kérhetett akármit: ők azonnal megadták. 685 Siegfried, a Német-Alföld hatalmas ura, a ruhát, amelyet adott volt a lovagjaira, akik ezren jöttek a Rajna-vidékre, itthagyatta: legyen ajándék, meg a paripák, nyereggel! Úri viselkedés, ez a szándék. 686 Mielőtt ennyi szép adományt mind eltékozoltak, akik haza szerettek volna menni, már szétoszoltak. Vendégekkel sehol sem bántak még kedvesebben. Gunther, a gavallér mindenkin túltesz ebben.