Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Zelei Miklós: Út az Államokba
5 – Vidd el neki – mondja Jenei tanár úrnak a felesége. – A legjobb, amit tehetsz, ha elviszed. Holnap úgyis szombat. – Az is lehet, hogy provokáció. – Tegyél úgy, mint aki nem gondol semmi rosszra. – Eljátszom a hülyét – mondja Jenei tanár úr. – Ez már sokszor segített. Dr. Koncz, Nagyfalu párttitkára, barna dorkóban, piros oldalsávos, zöld mackóban, a hasán szétnyíló, csíkos ingben nyitja ki a rácsos kaput. – Képzelje Koncz elvtárs, megsértettem a levéltitkot! – Még a tanár úr is bűnözik? Gondoltam én mindig. – Tulajdonképpen nem sértettem meg – mondja Jenei tanár úr. – Na, ebben én biztos voltam – mondja dr. Koncz. – Nem meri azt a tanár úr. – A borítékon nekem szól a cím. De ami benne van, az Koncz elvtársat illeti – Jenei tanár úr átnyújtja a boríték tartalmát. – Meghívólevél Amerikába. A testvére? Vagy az unokatestvére, aki küldte? Ugyancsak Koncz. Koncz János. Itt ugyan az van írva, hogy John. John Koncz. Konkz? Így ejtik? – Az utam az Államokba! Hát mit művelnek az elvtársak ott a levélcenzúrán? Mindenki részeg? Már bocsánat, tanár úr. De hát biztosan tudja. Államunk gondoskodik a polgárairól. A kapu és a villa közötti kavicsos úton beszélnek. Dr. Koncz nem invitálja be Jenei tanár urat. Már vártam ezt – mondja dr. Koncz. – És nagyon csodálkoztam, hogy még mindig nem kaptam meg, mert láttam, hogy megjött. Hivatalból jár nekem a bázisról a levélcenzúra jelentése is minden reggel. Az egyikben jelentették, hogy meghívólevelem érkezett Amerikából. Örültem is nagyon. Nekem nézhetik a leveleimet, tanár úr! A pártom előtt nyitott könyv az életem. Az csak jó, ha látják az elvtársaim, hogy utam lesz az Államokba. De nagyon csodálkoztam, hogy még mindig miért nem kapom én meg azt a levelet. Ide, a postaládámba. Vagy a hivatalomba. Ennyire lassúak a postás dolgozók? Gyorsítás, elvtársak! Gyorsítás! Kiírok én egy jó kis szocialista munkaversenyt! Ki a leggyorsabb kézbesítő? Hány levelet visz ki egy óra alatt gyalog? Hányat biciklin? Na, de így akkor, a tanár úrnak köszönhetően, már kétszer is megkaptam a meghívólevelem. Egyszer a jelentésekben, egyszer íme! – Jó utat – Jenei tanár úr hátrál, köszönne már el. De Koncz elvtárs visszatartja. – És a maga amerikai útja, tanár úr? Azzal mi lesz? – Az enyémmel? – Nem mondja, hogy nem tud róla. – Dehogynem. Csakhogy ez már ilyen konkrét? – Püspöki? Valami Püspöki nevű könyvkiadó. – Létezik ilyen terv, de semmi nincs tisztázva még. – Dehogy nincs! – mondja dr. Koncz. – Körutazás az Egyesült Államokban, irodalmi előadások a magyar közösségeknek. Tudjuk, mi az, hogy irodalom. És megvan a véleményünk róla. Nekünk nem kell előadást tartani ebben a kérdésben. Biztos lesz egy kis erdélyezés, székelyezés is, igaz? Ipolyságon magyar zászló? – Még el se indultam.
