Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Zelei Miklós: Út az Államokba
4 Zelei Miklós Út az Államokba Én becsületes ember vagyok. Nem a rendszer híve, de betartom a törvényeket. A Tízparancsolatot. Az írott és az íratlan szabályokat. Jenei tanár úr azóta, hogy délután a negyedikről a szürke műkő lépcsőkön lement a leveleiért a földszinten egymás fölé négy sorban rögzített, szürke bádog postaládákhoz, idegesen jár föl-alá az alumíniumkilincses, sárga színű, préselt pozdorja bejárati ajtó és a nagyszoba francia erkélye között, amely egy szót se tud franciául, a mögötte lévő szovjet panelből egy fél lépést se lehet kilépni rá. Semmilyen nyelven nem beszél a lakás se, alkalmatlan arra, hogy megszólaljon benne a lét. Jenei tanár úr ajtótól falig – faltól ajtóig gyötri magát, holott lépcsőzés után mindig le szokott ülni egy kicsit. Az alacsony emeletek ahhoz magasak, hogy az ember folyton föl-le sétifikáljon köztük. Nincs elég liftgyár. Öt emeletnél már kötelező a lift. Ennek köszönhető, hogy a paneltornyok között négyemeletes panelek is épülnek, amelyek látszatra emberméretűek. Belülről pontosan arra jók, ami most történik, kezében egy borítékkal Jenei tanár úr kilenc métert tépelődik a francia erkélyig, kilencet vissza a kilincsig. Nem tudja, hogy erről az útvonalról, az ajtóról, rajta a zárral és a szobáról már méretarányos rajz van a III/III-as páncélszekrényben, bejelölve, hogy hol szokott ülni, beszélgetni a vendégeivel, hogy merre kell bevezetni és hol kell elhelyezni a lehallgatókészüléket. Megsértettem a levéltitkot, nézi Jenei tanár úr a borítékot, és eléggé utálja. Adjatok egy borospoharat, és kiiszom hordóiból a világot! A Hortobágy Arkhimédésze szállóige lett Nagyfaluban. Ezzel a felkiáltással veselkednek neki az ivásnak, de kudarcba fúlnak, bár egyre többet isznak. Pláne most, hogy ritka jó szüretnek néznek elébe, és hivatalosan is felszólították Nagyfalu dolgozó népét, igyon ki minden hordót, demizsont, dézsát, flaskát, tartályt, kannát, kantát, csobolyót, korsót, kulacsot, üveget, palackot, butykost, gulát, flakont. A bölcsészkaron még azt is hozzáteszik, hogy klipiklapatóriumot. Hadd érezze Nagyfalu, hogy ők is benne élnek a lüktetésben. Mégis hiába. Mindenki iszik, de a hordók nem ürülnek ki. Már tavaly is jó termés volt. Miközben Nagyfalu szorgos lakói a záporok, a folyók, a csőrepedés, a talajvíz, a kútvíz, a csapvíz minden cseppjéből is bort készítenek. (Részlet a Mandulafecske című regényből)
