Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Borsodi L. László: A Rilke-költészet tárgyias intellektualizmusa Baka István fiatalkori verseiben
71 írott darabjaira (is) vonatkoznak, amelyek Solymár Imre szerint májusban és júniusban, az Összegyűjtött versek tanúsága szerint április 4. és május 22. között keletkeztek. 13 Az Edit-/Margit-szerelem és/vagy annak emléke által ihletett, valamint az ezzel szoros kapcsolatot tartó Rilke filozófiai, intellektuális-létértelmező költészetének befogadói élményét és hatását érzékeltető versciklus lényeges a költői életmű alakulása szempontjából. Már a kezdeteknél tudatos Baka István ugyanis a mű margójára – annak keletkezése idején – költői programot fogalmaz meg. Ugyancsak Solymár Imrének írja a kamasz költő öntudatával: „az, hogy általában szabad versben írunk, annyit jelent, hogy – jogosan – elavultnak tartunk egyes rímes formákat, amelyekbe már nem gyűrhető bele az új, és több, ami megkülönböztet bennün- ket az előttünk levőktől” . 14 Érdekes látni, hogy ars poeticájának egyik sarkköve már elejétől fogva a forma volt, amelynek az 1975-ös Magdolna-zápor című kötettel induló költészetben – visszatérve a 20. század második felében kevésbé népszerű, hagyományosnak mondott metaforikus vers eszményéhez – a rím is részévé vált, de a Yorick-ciklustól egyre nagyobb számban megjelenő úgynevezett rímtelen szabadversek is őrzik a kötött formát, akárcsak a Kövek , amely hexameterekben szólaltatja meg az ifjú Baka létélményét. A ciklus verseiben a Cézanne világát magáénak valló eszmény fedezhető fel, mely szerint a színek nemcsak a forma körbehatárolására, hanem annak kifejezésére is alkalmasak. Akárcsak Cézanne a színekkel, Baka a szavakkal hajtja végre azt a poétikai feladatot, hogy a formát elvonatkoztatja a valóságos látványtól, így fordítva le – a saját hang megtalálása felé vezető úton elinduló, lépésről lépésre autentikussá váló – művészetének nyelvére a világot, és ez már a művész szabadsága, akkor is, ha itt-ott egy-két jelző nem találja még a helyét: „Tördelt kertben az április indulatos lobogása / szétgyűrűzve viharzik, hullámokba tolul, / és süvitő rohanása magába ledönti a kertet, / bomló illatokat forralnak a nyersinu ágak, / s egy-egy lomb kiszakad langy párolt rózsaszinekbe. / Így tanulom: megnyílt felület mind, mértani forma, / s többet, mint maga, nem nyújt: bennem-volta a többlet.” (I.) Ahogyan Cézanne-nál a világ nem oldódik fel a színkavalkádban, és ahogyan kevésbé részletező képein a teret alkotó formák geometrikus szigorral jelennek meg, a kezdő Baka versében is a táj zárt, önálló forma, amelynek erőteljes megjelenítésében a Cézanne művészete által ihletett Rilke-poétika tárgyversének nyelvi eljárásaira ismerhetünk, hiszen a konkrét valóságelemek teremtenek elvont, szimbolikus jelentéslehetőségeket, és ez nem kis teljesítmény egy induló költő tollából: „Látod az árnyakat? ők is részt kívánnak a tájból, / s míg leszakadnak a falról; biztos helyre terülnek, / s mert százarcu a táj: boldog vonalak kihasítják / (átmásolni a fénynek belső képkeretedbe) / forgó látszögeit, részekre felosztva a teljes / s úgy értelmes mondat-Egészt: részek gyönyörére... / ismernénk voltában: ujólag elértve szavakból… / máshova nézel; más magyarázó lapra tekintesz. / mondd! nem örülsz? hajtsd vissza az oldalt s más, mi előbb még, / s mégis – imént volt értelmét magyarázza: a Teljest. / Így, így múlik a forma: csak átfordul ugyanazzá.” (II.) Az interkulturális, intertextuális utalások játékterében megragadható költészet, a költői nyelv mint forma, mint önálló, tárgyias világ a befogadás aktusán keresztül a résztől és a részletektől az egész felé haladva a lét megértésének, az önmegértésnek, végső soron a teljesség feltárulkozásának a lehetősége. Ennek a teljességnek a képzete tárgyiasul a III. részben is úgy, hogy az odaértett lírai hang a cézanne-i hagyománynak megfelelően nem pillanatnyi lelkiállapotot rögzít, hanem egy kiszögellési pontról figyelve a lélek különböző rétegeinek egymáshoz való ambivalens, állandó elmozdulásokban megragadható, de az egységképzet vágya által meghatározott viszonyát láttatja/szemléli, miközben az embernek, a 13 Vö. i. m. 23. Solymár Imre megjegyzi, hogy Baka István neki címzett, június 4-ei keltezésű levele szerint a ciklus 15 részből áll, de nála csak 12 van meg. Nem tudni, miért. Erre sem Baka Solymárnak, sem Solymár az olvasónak nem ad magyarázatot. 14 Solymár idézi: uo.
