Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Győri László: A kis ebihal
12 A csecsem ő hazatér Elbocsátották. Hazaért. A kórház minél el őbb túlad rajta, még csak négynapos, de máris betolakodik a házba. Általában az a szokás, vagy mondjuk a természet rendje, hogy a szülők fiatalok. Én még nem láttam olyat, hogy vének adnának egy kis teremtésnek életet, pedig sokkal célszerűbb lenne, ha tapasztalatokkal tele kezdenének hozzá, amikor már jóformán mindent tudnak, biztos receptjük van rá, hogyan kell vele bánni már az első napokban is. A kórház nem ér rá dédelgetni, folyton új anyák tolakodnak. Minden készenlétben áll, hogy a mélyben gubbasztó csecsemő elinduljon a világ felé. Már nem magzat, annál több, igazi csecsemő. Mozgolódik. Hogy neki fáj-e, nem tudjuk, képtelenek vagyunk kideríteni. Valószínűleg, hiszen életében először dolgoznia kell, előrefúrja magát, ami az anyának egyre fájdalmasabb, nagy kínokat kell kiállania, mindene megfeszül, kitágul. A filmekben ilyenkor nagyokat jajgatnak, és a végén felmutatnak egy csecsemőt, aki csakugyan frissen jött a világra, az ember nézi, tág szemeket mereszt, honnan a csodából szerezték, nem kis munka kellett hozzá. A szereplők között elég helytelenül, nem írják ki a nevét, pedig abban a pillanatban főhős. Nem jelölik Oscar-díjra, de hát bizony csak kellék, utána gyorsan eltűnik. Több asszonytól tudom, hogy nem jajgatnak olyan éktelenül, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy szülést játsszanak. A csecsemő így vagy úgy, természetes úton vagy császármetszéssel kiérkezik, és nem tűnik el, nem kellék, marad, olyan hús-vér, hogy annál jobban már nem is lehet. És betolakodik a házba. Az anya is, az apa is fiatal, és a fiatalok szintén csak most kezdik az életüket, így hát nagyon gyakran megesik, hogy az a ház csak egy lakás, sőt lakásnak is kicsi. A mi Mártonunk is egy apró szoba-konyha-hallos lakásba tér meg. Már kettejüknek sem volt elég tágas, hármójuknak még kevésbé, így kell berendezkedniük. A kiságy elfoglalja az egyik sarkot, a pelenkák, a réklik, az ilyen-olyan ruhadarabok egy egész fiókos szekrényt, amely tovább szűkíti a lakást. A háromemeletes gyerekkocsi is akkora tereptárgy, hogy kerülgetni kell. Ebbe a térbe tolakodik be a csecsemő. Milyen érdekes, a szülők egyáltalán nem bánják, hogy oldalazva kell a szobában járniuk. Nem bánják, sőt erre vártak. Már megvettek előre mindent, és mekkora gonddal! Márton anyukája nagy üzletas zszony, például a babakocsiért a fél országot végigpásztázta, mire egy kisvárosban szombaton, zárvatartási időben megszerezte. A gyerekholmikért meg a fél várost bejárta, és most mind frissen kimosva, kivasalva, összehajtogatva egy külön szekrény fiókjaiban zsúfolódik össze. És eme holt kellékek között elkezdődnek a csecsemő körüli teendők. Hárman sürögnek-forognak a kis Márton körül. Az anya szoptat, a nagyanya főz, az apa mos, vasal, hajtogat. Az anya mindent tud, mert számtalan csecsemőgondozási könyvet elolvasott, és aszerint munkálkodik. Ha ugyan, mert nem tartja munkának a szoptatást, az aggodalmat, csak fárasztónak. Szoptat nappal, szoptat éjszaka, tanácsokat kap, és tanácsokat hesseget el, megy a saját feje után, nagyanyák sértődnek meg, a kis anya duzzog, a kis apa fölfortyan, mert máshogyan hajtogat, mint a nagyanya képzeli, és emiatt meginti. Egyszóval tüskék szúródnak mindenkibe, egyet kivéve, a csecsemőt. A csecsemő érzelmei simák, nyugodtak, a köz-
