Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Győri László: A kis ebihal
11 kil ó h ú sz dek á s kisfi ú b ó l ugyan ú gy v á rhatunk hatvankil ó s f é rfit, mint kilencvenk é t kil ó s nyugodt csal á dap á t. Egy h á rom kil ó h ú sz dek á s kisl á ny harminc é ves kor á ra lehet negyven ö t kil ó s sz ő ke sz é ps é gkir á lyn ő , de lehet barna haj ú , debella vil á g lust á ja is, akire mindenki szörnyülködve néz, kiv é ve h á rom embert, akik hozz á legk ö zelebb vannak: anyja, apja, f é rje, vagyis akik a legjobban l á tj á k, hogy a villamoson k é t helyet foglal el, izzad, barna haja pedig a homlok á ba hull, mert olyan rest, hogy csak hetenk é nt egyszer f é s ü lk ö dik. K é t nagy oszlopon j á r, é s sz á z ö tven kil ó szokott lenni. A sz ő ke sz é ps é gkir á lyn ő r ő l mi rosszat tudunk mondani, azonk í v ü l, hogy akik a legtöbbet látják: anyja, apja, meg akivel j á r, mind u nja, alig v á rj á k, hogy norm á lis, cs ú nya n ő legyen bel ő le. Eleg ü k van a sztárból. Hajdanában mi három kiló hetvennel jöttünk világra, fiúk voltunk, és nem tudtuk, hogy olyan gonosz ember lesz bel ő l ü nk – azonk í v ü l, hogy hetven ö t é ves v é n marha –, aki a rosszat keresi mindenben meg mindenkiben. Nem í gy sz ü lett ü nk, é s mi lett bel ő l ü nk! K á r, hogy ma é l ü nk, nem í gy volt ez r é gen. Sz á zadokkal ezel ő tt „ a negyven é ves kor m á r az ö regs é g k ü sz ö b é t jelentette, é s nem sokan é rt é k meg az ö tvenet ” – í gy olvastam egy tud ó s k ö nyvben, amely egymaga harminc deka t í z gramm, é s m á r nem is lesz t ö bb, viszont t ú l van ö tvenedik é v é n, ö tvenk é t esztendeje, hogy megjelent. Csak az ember v á ltozik, lesz j ó v á , gonossz á , lesz csecsem ő b ő l bank á r, munkan é lk ü li, hajl é ktalan. Nem í gy kezd ő dik, nem í gy. A h á rom kil ó h ú sz ö rvendetes s ú ly, az ö tvenk é t centi ö rvendetes hossz. Ha k é rdezik: h á ny kil ó s, h á ny centis, ö rvendve, b ü szk é n jelents ü k az eredm é nyt. Ú gyse marad ú gy. B i ztat ó j ö v ő á ll minden csecsem ő el ő tt, ú gyhogy az volna a legjobb, ha megtagadn á nk a v á laszt, ha csak annyit mondan á nk: van s ú lya, van hossza. Ne is efel ő l faggat ó zzunk, hanem afel ő l: emberform á ja van-e n é gy v é gtaggal, egy fejjel, k é t szemmel, egy orral, egy sz á jjal, ahogy az egy rendes ú jsz ü l ö tth ö z illik. A t ö bbi m á r megy mag á t ó l, é s ú gy, ahogy ő maga alak í tja. Rakjuk pelenk á ba, szoptassuk meg, f ü rdess ü k meg, amit sajnos naponta meg kell tenn ü nk, ezek az ő si munk á k kihagyhatatlanok. Ne is pr ó b á ljuk k é tszer annyiszor etetni, mint ah á nyszor eszik, ne f ü ggessz ü k fel sehov á , hogy nagyobb ra nyúljon, mint amennyire saját mag ától nyúlik. A test rejtelmes törvények szerint m ű k ö dik, mert hogy m ű k ö dik, az k é ts é gtelen, ugyanis ma minden nyakra-f ő re m ű k ö dik . A mai csecsem ő ezen n ő fel, nem is a mama lesz az els ő szava, hanem, hogy m ű k ö dik . Szerencsére túl bonyolult szó ahhoz, hogy gyermekünk azt ejtse ki els ő nek. Az é n fiam, akinek a gyermek é r ő l besz é lek most egyfolyt á ban, el ő sz ö r azt a szót mondta ki: tap é ta. Meg is s é rt ő dt ü nk kell ő k é ppen, h á t í gy szereted te any á dat, ap á dat? J ó , kezdd csak r ö vid szavakkal az é letet, mit b á njuk, mit g ü gy ö gsz, csak besz é lj m á r v é gre, m á r elm ú lt á l h á rom é ves, é s meg se sz ó lalsz, mi lesz í gy bel ő led? Csak egyetlen r ö vid sz ó t, majd hossz ú mondat lesz egyszer bel ő le. Mi is sz ó hoz juthatunk v é gre? É s meddig akarsz m é g n ő ni? Any á d hogy ad pofont? Hajolj le, hadd adjak v é gre egy kis szeretetet a k é pedre! Azt hiszed, tele a kamra, te kis telhetetlen, mennyit akarsz m é g enni, neked egy t á ny é rral sohasem el é g? Egyszóval, bonyolult jöv ő á ll el ő tt ü nk, amikor h á rom kil ó h ú sszal meg ö tvenk é t centivel j ö n a vil á gra a gyermek, minden v á rhat ó, é s mindennek az ellenkez ő je. Í gy is a mienk, ú gy is a mienk.
