Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
174 szigetről, Veránkáról. Bármennyit is nézem ezeket a képeket, nem tudom elkülöníteni őket a szociofotóktól és íróportréktól. Ráncokat, redőket láthatunk, idilli pillanatok, bukolikus hangulatok és roppant feszültségek mutatják meg magukat a képeken. A táj emberi arca jelenik meg rajtuk.” 14 A Forrás állandó szerzői közül Podmaniczky Szilárd József Attila-díjas író bemutatása a mi olvasóinknak is érdekesnek ígérkezett, hiszen ő matematika– fizika szakos tanárként végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Silberer Vera készített vele értékes beszélgetést. Két villanás az interjúból: „…íróként is megmaradtam természettudósnak. Ebből sokszor furcsa helyzetek adódnak, nem értik, hogy én a nyelvet nem mindig úgynevezett irodalmi írásra, hanem inkább kutatásra szoktam használni. Tehát amit egy fizikus elvégezhet a tudományos apparátussal, én ugyanazt végzem a nyelvvel: mindig ismeretlen területeket keresek. Sokszor a szememre vetik, hogy mennyire különbözőek a könyveim. Hát azért, mert mindegyik más-más kutatási terület… Láttam a tévében egy Brazíliában élő csillagászt – még csillagász is akartam lenni annak idején –, volt egy teóriája, amit rá 8-9 évre bebizonyítottak. Az fantasztikus dolog! Ez az irodalomban azt jelentené, hogy nekem van egy teóriám, és azt úgy tudom megírni, hogy megjelenik valaki másnak az életében, és valósággá válik. Számomra ez jelenti, jelentené az írásnak az értelmét.” 15 A Forr ás és a Természet Világa előadóútja 2009. november 23-án Bajára vezetett . Itt a Szent László Általános Művelődési Központ diákokkal és tanárokkal teli könyvtártermében együtt tartottunk előadásokat, A költők és a csillagok címmel. Füzi László a költőcsillagokról beszélt, Zombori Ottó az égen láthatókról. Buda Ferenc Kossuth-díjas költő lenyűgöző versmondását áhítatos csendben hallgatták a diákok. Magam a folyóiratunk középiskolásokhoz szóló cikkpályázatáról, a fiatal csillagok kereséséről szóltam, a szakközépiskola tanára, a legjobb felkészítő tanárok sorába tartozó Nebojszki László pedig iskolájuk tanulóinak a Természet Világa diákpályázatán elért eredményeit vette sorba. Legközelebb egy hideg téli napon, 2010. január 21-én álltunk együtt a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójánál, Vekerdi László temetésénél. Sokan gyászolták őt a határainkon túli magyarság köreiből is. Tudvalevő, hogy mennyit tett a Bolyai-kutatás eredményeinek megismertetéséért széles horizontú tanulmányaival. Számos tisztelője volt a Bolyai-kutatók között, neki is köszönhető, hogy a többnyire a Természet Világá ban publikáló szerzők írásai a Forrás hoz is eltaláltak. Az egyik jeles képviselőjük, Weszely Tibor írta ezeket a megható sorokat, tőle búcsúzva: „Vekerdi László örömmel kísért figyelemmel minden kutatást, amely a magyar nyelvterületeken történt. Sok publikációt recenzióval méltatott, maga is tartott előadásokat. Mi sem természetesebb, hogy mikor nálunk járt, s előadást tartott, a Bolyai-emlékhelyeket is felkereste. Szívszorító okom van ezt megemlíteni. Messzebbről kell kezdenem. Amikor Bolyai János 1860. január 27-én meghalt, és január 29-én a marosvásárhelyi reformá14 Füzi László: A táj emberi arca . Bahget Iskander fotóiról. Természet Világa, 2006. 10. sz. 15 Silberer Vera: „Ez nem bonyolult, Lieserl, ezt hívják gondolkodásnak” . Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal. Természet Világa, 2011. 10. sz.
